12 katona kritika és elemzés (2018)

12 katona filmértékelés és vélemény

A „visszafogott” nem egy olyan szó, amit általában használnánk egy Jerry Bruckheimer produkció leírására, de a „12 katona” végül meglepő módon mégis ez lett.

Ez nem jelenti azt, hogy teljesen visszafogott lenne. A megdöbbentő esélyekkel szemben tanúsított, valós hősiességről szóló történetet mesélve ez egy lelkesítő háborús film, amely egyformán izgalmat és hazaszeretetet kíván kelteni. A nem sokkal a 2001. szeptember 11-i támadások után játszódó „12 katona” tele van elhúzódó csatajelenetekkel, fülsiketítő bombázásokkal és végtelennek tűnő lövöldözéssel. Az összesített hatás kimerítő; azzal az érzéssel fogsz kisétálni a moziból, hogy te is elmentél a háborúba – és megbecsüléssel azok iránt, akik elég bátrak ahhoz, hogy ezt maguk is megtegyék.

Nicolai Fuglsig dán reklámfilmrendező, aki játékfilmes debütál, azonban korábbi fotóriporteri tapasztalataiból merít, hogy a mindent elsöprő érzelgősség helyett inkább a rideg realizmus érzetét keltse a cselekményben. A vibráló hangtervezés szintén döntő szerepet játszik a filmben való elmerülésben, akárcsak a filmzene, amely egyre inkább fokozza a feszültséget.

Mindez technikai szempontból is szilárd. Ahol a filmnek több erőre lett volna szüksége, az a narratív lendület. A Ted Tally („A bárányok hallgatnak”) és Peter Craig („A város”) forgatókönyve alapján készült filmet Doug Stanton „Lovas katonák” című könyve ihlette: The Extraordinary Story of a Band of U.S. Soldiers Who Rode to Victory in Afghanistan” (Az afganisztáni győzelemre lovagló amerikai katonák rendkívüli története) alapján készült – a „12 katona” végül túl hosszúnak és ismétlődőnek tűnik. A színészek lenyűgöző sora, akik az együttes szereplőgárdát alkotják, nem sokat tudnak kezdeni a vékonyan megrajzolt karakterekkel.

Chris Hemsworth vezeti mindannyiukat Mitch Nelson kapitányként, aki egy tucat zöldsapkás vezetője, akik 9/11 után az első amerikai katonák voltak, akik betették a lábukat Afganisztánba. Az emberei között van az idősebb és tapasztaltabb főtörzszászlós, Hal Spencer (Michael Shannon), a bölcselkedő Sam Diller (Michael Pena) és a fegyverszakértő Ben Milo („Holdfény” sztárja, Trevante Rhodes). Parancsaikat a keménykezű Mulholland ezredes (William Fichtner) és az alaposan elkedvetlenedett Bowers alezredes (a komikus Rob Riggle, aki maga is tengerészgyalogos veterán, ritka drámai szerepben) adja.

Küldetésük az, hogy Üzbegisztánon keresztül Észak-Afganisztánba hatoljanak be az üzbég hadúr, Dosztum tábornok (Navid Negahban) segítségével, akinek megvannak a maga okai a tálibok elleni harcra. Dostummal és embereivel együtt Nelsonnak és csapatának el kell foglalnia az afgán Mazar-i-Sharif városát, a tálibok fellegvárát. Ám az amerikai katonák átfogó kiképzésük és határtalan bátorságuk ellenére nem tudják, hogy ezen a kíméletlen terepen – amely hírhedten évszázadokon át birodalmakat pusztított el – lóháton kell majd átkelniük. És mindezt még a három hét múlva beköszöntő téli fagy előtt kell megtenniük.

Elképesztő történet, de egyben abszurd látvány is: izmos, high-tech felszereléssel és fegyverzettel felruházott katonák, akik lovakon galoppoznak, hatalmas tankokkal és rakétavetőkkel szállnak szembe. Fuglsig könyörtelenül, kíméletlenül ábrázolja ezeket a leszámolásokat. Módszeres, de talál helyet a pimaszságnak, különösen, ha Hemsworth karakteréről van szó.

Az egyik legmeggyőzőbb dinamika itt az, ahogyan mindenki alábecsüli Nelsont, ami nem az, amit általában elvárnánk egy olyan karaktertől, akit a dögös Hemsworth játszik. Itt túl szép és túl fiatal. Túl kevés tereptapasztalata van, és folyamatosan bizonyítania kell. És ez különösen igaz a Nelson és a misztikusan bölcs Dostum közötti, folyamatosan fejlődő kapcsolatra. Negahban félelmetes, de ő hozza a szükséges nyugalmat a feszült folyamatokba.

Hemsworth természetesen megfelel a szerep fizikai követelményeinek – elvégre ő Thor -, de színészi képességeit, mind drámai, mind komédiázó képességeit sosem méltatják eléggé. Shannonnal és Penával is remekül működik a pajtáskapcsolata. De egy aranyos mellékszálat leszámítva, ami Rhodes karakterét érinti, a csapat többi tagja alig szerepel. Ők csak ötletek; ők csak fogaskerekek.

Hasonlóképpen, a „12 katona” egésze sem érdekelt abban, hogy mélyebben belemerüljön az Egyesült Államok elhúzódó afganisztáni szerepvállalásának nagyobb következményeibe. De nem is ez a célja, és nem is ezért van itt. Azért vagy itt, hogy jól érezd magad, ha csak egy kis időre is, néhány emberrel kapcsolatban, akik nagyszerűek voltak.

12 katona című filmről további érdekességeket találhatsz itt.

12 katona teljes film magyarul megnézhető ezen az oldalon.