A hét mesterlövész kritika és elemzés (2016)

A hét mesterlövész filmértékelés és vélemény

Ritkán fordult elő, hogy ennyi karizmatikus színész ennyire lélektelennek tűnt volna egy filmben, mint Antoine Fuqua „A hét mesterlövész” aktualizált változata. Ez egyike azoknak a projekteknek, amelyeknek papíron működniük kellene. A szereplőgárda tökéletesen összeállt, és valójában nagyobb rajongója vagyok, mint Fuqua legutóbbi régimódi erkölcsi színdarabjainak, például az „Egyenlítőnek” és a „Southpaw”-nak.

Ez az erőfeszítés azonban, a Torontói Nemzetközi Filmfesztivál nyitófilmje, túl gyakran tűnik üresnek, egy műfaji gyakorlatnak, amely John Sturges és Akira Kurosawa változataira emlékeztet, de az előbbiek bájából kevés, az utóbbiak mélységéből pedig semmi. A színészek puszta tehetsége néha elég mélységet biztosít ahhoz, hogy a nézők eljutnak a csúcspontot jelentő lövöldözésig, és van néhány határozott MVP az együttes tekintetében, de nehéz elképzelni, hogy ez a film akár csak megközelítőleg is olyan filmes örökséggel rendelkezzen, mint azok, amelyek inspirálták.

Az egyik ilyen MVP Peter Sarsgaard, mint a fantasztikus nevű Bartholomew Bogue, a jelen változat gonosztevője. Sarsgaard és Fuqua semmit sem tudnak visszafogni az igazi gonosz jellemzésében. Gyakorlatilag egy nyeletőbajuszt adnak neki, amit forgathat. A nyitójelenetben, miután terrorizálja Rose Creek istenfélő lakóit, porig égeti a templomukat, és úgy lép ki belőle, mint a pokolból kilovagló ördög. Igazából kár, hogy nem kapunk több időt Sarsgaarddal a film közepén, mert ő érti, hogyan kell egy gonosztevőt megtestesíteni.

Az erkölcsi érem másik oldalán találkozunk Sam Chisolmmal (Denzel Washington), a fejvadásszal, akit Emma Cullen (Haley Bennett), a már említett Rose Creek egyik lakója bérel fel. Chisolm az igazság embere – egészen feketébe öltözve, fekete lovon lovagolva mutatkozik be. Szögletes állú és hallgatag típus, ami nem sok lehetőséget ad Washingtonnak arra, hogy megmutassa természetes karizmáját vagy vezetői képességeit. Van néhány jó jelenete, amelyekben jól működik a kémia a többi sztárral, de Chisolm túlságosan unalmas hős egy ilyen tehetséges színésznek, akit jellemzően élvezet nézni.

Chisolm összegyűjt, kitaláltad, hat embert, hogy segítsenek megvédeni Rose Creeket Bogue-tól és csatlósaitól. Először is ott van a részeges ír Faraday, akit a várt szeszélyességgel játszik a nagyon jó Chris Pratt. Megismerkedünk Chisolm egyik régi kollégájával, a poszttraumás stressz-szindrómával küzdő Goodnight Robicheaux-val (Ethan Hawke) és jobbkezével, Billy Rocks-szal (Byung-hun Lee), aki gyors és kegyetlen a pengével.

Chisolm úgy dönt, hogy életben hagyja egyik fejvadászát, így az ötödik „Csodálatos” Vasquez (Manuel Garcia-Rulfo) lesz. A csapat kiegészül egy Red Harvest nevű indiánnal (Martin Sensmeier) és egy Jack nevű, valószínűleg labilis úriemberrel (akit a valószínűleg labilisak királya, Vincent D’Onofrio alakít).

Mint mindig, A hét mesterlövész felépítése a maga egyszerűségében kissé gyönyörű. Egy gonosz embert meg kell állítani, ezért hét fickó összeáll, és egyedi képességeiket egyesítve váratlanul erős csapatot alkotnak. Mivel egy ilyen film narratívájában nem sok minden van, a siker vagy kudarc a kivitelezésen múlik. Ez pedig túl gyakran lapos. Folyton arra vártam, hogy bepattanjon a sebességbe, hogy az olyan színészek, mint Washington és Pratt vidám személyiségét olyan végkifejletre használja fel, amelyről úgy éreztem, hogy többet tesz, mint a hihetetlenül egyszerű cselekmény kiszolgálása.

Túlságosan sokszor „A hét mesterlövész” túlságosan is eljut A pontból B pontból C pontba. És a lendület hiányát akkor érezzük igazán, amikor a film rövid időre mégis életre kel. Például a „Kiképzés napja” sztárjait, Hawke-ot és Washingtont újra együtt látni, és a film egyetlen igazi drámai jelenetének egyikét, ami a karakterek mélységét adja, amire nagy szükség volt, de ez sosem válik lángra.

A probléma részben az, hogy „A hét mesterlövész” túlságosan is úgy tűnik, mintha a háttérben gyártották volna. A korszak és a helyszín érzése nulla. Egyszer sem éreztem, hogy egy történet szereplőit látom, hanem inkább egy tehetséges színészcsoportot, akiket egy termék létrehozására gyűjtöttek össze. A párbeszédek olyan fogalmakra utalnak, mint az igazságosság és az igazságosság, de ezekből kevés az őszinteség.

A probléma része az is, hogy A hét mesterlövész legalább annyira tűnik egy modern nyári blockbusternek, mint egy Akira Kurosawa-filmhez írt ódának. A Sturges-film óta eltelt években már nagyon sok „szedett-vedett hősök gyülekezete” filmet láttunk, és „A hét mesterlövész” ezen változatának mintha annyi köze lenne a „Bosszúállókhoz”, mint egy Steve McQueen-filmhez.

Néhány embernek már az is elég, hogy ez a szedett-vedett hősökből álló csapat összeállt. És, hogy igazságosak legyünk, láthatunk még ilyen szerkezetű filmeket, de sztárhajtású westerneket már nem nagyon kapunk. A sztárhatalom, különösen az olyan jelenetrablókkal, mint Pratt és Hawke, elég vakító lehet ahhoz, hogy a műfaj rajongói ne lássák az elpazarolt potenciált. Csak éppen elfelejtették kihasználni.

A filmről további érdekességeket itt találhatsz.

A hét mesterlövész teljes film magyarul online megnézhető ezen az oldalon.