A hűséges kritika és elemzés (2016)

A hűséges filmértékelés és vélemény

„A beavatott-sorozat: A hűséges: Tris Prior – akit ismét Shailene Woodley alakít – és tartalék kvartettje végre megnézheti, mi van a hatalmas fal mögött, amely körülveszi a CGI felhőkarcoló romjait a megtizedelt Chicagóban.

A leleplezés majdnem olyan kiábrándító, mint amikor az a kényes öreg Marvel professzor az Óz, a nagy varázslóban megmutatja, hogyan manipulálja a karokat a függöny mögött. Képzeljük el, ha Matt Damon a „A marslakó” egyenes és becsületes, földönfutó űrhajós helyett a „Marsbéli”-ben teljes erőbedobással rongyoskodó diákszövetségi fiúvá válna, és alapvetően szétverte volna a Marsot, hátrahagyva egy homályos, vörössel átitatott, tátongó hasadékokkal teli, radioaktív undorral átitatott sivatagi pusztaságot.

A helyzet persze lehetőséget ad arra, hogy Miles Teller kétszínű és egyre idegesítőbb komikus figurája, Peter a szokásos fanyalgásához folyamodjon, amikor a bíborszínű esőcseppek elkezdenek hullani: „Mi van, most már az ég is vérzik?”

De hirtelen hatalmas katonai járműveknek tűnő járművek kerülnek a látóterünkbe, hogy felkapják a bandát, és elvigyék őket a Genetikai Jóléti Hivatalba, egy futurisztikus enklávéba, amely a chicagói nemzetközi O’Hare repülőtér maradványaira épült. Ez Tris lógós bátyját, Calebet (Ansel Elgort) arra készteti, hogy megkérdezze: „Mi az a repülőtér?”.

Nem ő az egyetlen, akinek kérdései vannak. Például: Hogyan talál egy elszigetelt közösség, amelynek erőforrásai ennyire kimerültek, módot arra, hogy ruhákat, fegyvereket, bútorokat, csúcstechnológiás digitális kütyüket, légi járműveket, élelmiszereket és még sorolhatnánk?

Mire a második folytatás megérkezik, jogosan kell már eléggé ismerősnek lennie a franchise általános alapfeltevésének ahhoz, hogy a párbeszédek túllépjenek az állandó expozíciókon, és lehetővé tegyék a tényleges beszélgetést. De tekintve, hogy ennek a másodvonalbeli „Éhezők viadala” utánzatnak a kreatív erői megtették azt a ma már szokásos, pénzhajhász lépést, hogy megváltoztatták és kétrészes finálévá nyújtották az utolsó könyv eseményeit, „A hűséges” alapvetően egy hüvelykujjbegurításos helykitöltő, amely inkább az ütközésekre, támadásokra és a gyenge effektekre támaszkodik, mint a drámai tartalomra.

A sorozat, amely egy félig-meddig érdekes sci-fi fantáziaként indult, egy domináns személyiségjegyek által meghatározott rivális szegmensekre bontott disztópikus társadalomról, egy olyan cselekménnyé alakult át, amelyben egy meglehetősen félresikerült genetikai tisztasági kísérletről van szó. Emlékezetkeltő gáz, elrabolt gyerekek, megfigyelési technológia és testőr drónok mind részt vesznek ebben a militarista erőfeszítésben, amelynek célja az emberek megtisztítása a nemkívánatos tulajdonságoktól. Sok áltudományos fecsegés hangzik el egy olyan tervről, amely kellemetlenül közel áll a tökéletes faj Hitler-féle megteremtéséhez – de a cselekmény lyukai miatt talán még akkor is betöltetlenek maradnak, amikor az utolsó rész, a „The Divergent Series: Ascendant” 2017-ben érkezik, a legjobb, ha nem bosszankodunk túlságosan a képernyőn látottak értelmezésén.

Eközben hátul, a fal mögött még kevésbé szórakoztató, hiszen polgárháború fenyeget a „frakció nélküli” parancsnoknő, Evelyn (Naomi Watts) – aki a „találkozz az új főnökkel, ugyanaz, mint a régi főnök” esete szerint kétségbeesetten zsarnoki lett, miután az előző filmben megölte Kate Winslet nagyképű Jeanine-jét – és a korábbi Amity-vezér, Johanna (Octavia Spencer) között, aki most az Allegiant nevű gyűjtőcsoportot vezeti. Gondolj a „Survivorra”, amikor a versenyzők ledobják a bukszáikat és egyesülnek. Legalább ez a két Oscar-díjas színésznő – a kétszeres főszereplő-jelölt Watts és a mellékszereplő-nyertes Spencer – félgőzzel játszva könnyű De Niro-féle fizetéseket gyűjthet.

Könnyedén háttérbe szorítja őket egy új szereplő, Jeff Daniels Davidje, aki a genetikai irodát felügyeli, és aki különös, avuncularisnak tűnő érdeklődést mutat Tris iránt. Ami Woodley-t illeti, a szokásos meleg, karamellás lénye ezúttal jelentősen lehűlt, annak ellenére, hogy új, ultrasikkes szőke bobja és a Claire Underwood-kollekcióból származónak tűnő, tapadós fehér dizájnerruhája van. Nem is olyan intuitív, mint korábban. Trisnek jobban tudnia kellene, hogy nem bízhat meg egy olyan kényeztetni vágyó típusban, mint David, különösen, hogy egy sereg fegyveres kegyencet irányít, akik piros-kék terepszínű egyenruhát viselnek, ami gyakorlatilag azt kiáltja, hogy „fasiszta rezsim”.

És ha éppen nem David minden szaván csüng, akkor azzal van elfoglalva, hogy alkalmatlan pillanatokban köpködést cseréljen a magas, sötét és néma négyesével (Theo James, akinek meztelen, tetovált felsőteste kiérdemel egy indokolatlan, vízzel átitatott pénzes lövést). De James teljes akcióhős státuszra való felemelése azt jelenti, hogy Woodley, valamint szövetségese, Christina (Zoe Kravitz) szerencsétlen módon visszavágást szenved.

Bármennyire is unalmasan hangzik mindez, „A hűséges” közepe táján történt egy furcsa dolog. A meglehetősen zsúfolt közönség „Rocky Horror” stílusban kezdett el hangosan reagálni néhány nyíltan melodramatikus fordulatra „óh”-val, „áh”-val és még nevetéssel is. Igen, vannak akaratlan mulatságok is. De számomra semmi sem veri a Tris és társai méregtelenítésére használt high-tech zuhanyokat, amelyek kocsonyás-halszerű ragaccsal vonják be a testüket, és szó szerint kiszívják belőlük az összes undorító szennyeződést. Tudod, hogy a tisztítókirálynő, Gwyneth Paltrow ölni tudna, hogy megkaparinthasson egy ilyet a jól ápolt kezeivel.

A beavatott-sorozat: A hűséges filmről további érdekességeket itt találhatsz.

A beavatott-sorozat: A hűséges teljes film magyarul online megnézhető ezen az oldalon.