A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja kritika és elemzés (2017)

A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja filmértékelés és vélemény

Hát nem nagylelkűek a Disney emberei, hogy egy újabb lehetőséget adnak nekünk, a szerény jegyvásárló közönségnek, hogy hozzájáruljunk a sztár Johnny Depp borklubjának alapjához azzal, hogy egy ötödik utazást indítanak a Karib-tenger kalózai franchise csökkenő hozamaiba. És a hozam alatt nem a kasszáknál begyűjtött aranydublónok gazillióira gondolok – egészen pontosan 3,7 milliárd dollárra világszerte.

Inkább arról a süllyedő érzésről van szó, amely minden egyes blockbuster túlzásba vitt utazással egyre csak erősödött, a zavaró 3D-s trükkök, a dobhártyaveszélyes hangzás, az őrült akciójelenetek, a CGI-látványosság (figyelmeztetés: készüljünk fel a szuper-utánzatos szellemcápákra) és az olyan kiváló tehetségek, mint Bill Nighy, Penelope Cruz, Ian McShane és most Javier Bardem lealacsonyítása miatt, hogy a stúdiónak egyszerűen le kell vetnie a horgonyt és tovább kell lépnie.

Igaz, ez a legsikeresebb filmsorozat, amely egy márkás vidámparki attrakcióra épül – ez azonban nem éppen büszkeségre ad okot, tekintve, hogy sem a 2002-es „Az ország medvéi”, sem a 2015-ös „Holnapországot” nem tartotta méltónak az egérház a folytatásra. De ami a 2003-as eredeti, „A fekete gyöngy átka” szórakoztató, okos és innovatív volt – nekem mindig is tetszettek a kalózok, akiket a holdfény csontvázként leplezett le -, az most olyan, mintha „ott voltam, kifosztottam”.

Ezúttal az alcím – és mindig van alcím – „A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja”. Mindig izgalomba jövök, amikor egy film nevét hangosan kimondja egy szereplő, és Bardem hátborzongató Salazar kapitánya – Depp örökké részeges Jack Sparrow-jának zombis riválisa, akinek újraéledt, kísérteties spanyol legénysége elhatározta, hogy minden kalózt megöl a nyílt tengeren – nem okoz csalódást. Ahogy a különböző fokú rothadásban lévő kalózbanda vezetője a szájából szivárgó vércseppek között elmagyarázza, mindig hagy egy túlélőt, aki továbbadja legendás hőstetteit. Hogy miért? „A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja”

A norvég rendezőpáros, Joaquim Ronning és Espen Sandberg („Kon-Tiki”), valamint Jeffrey D. Nathanson („Kapj el, ha tudsz”) forgatókönyvíró úgy tűnik, a káosz rabja. Még az IMAX-képcsarnokot is megtöltik nem kevesebb, mint hat, a reflektorfényért versengő szkúnával – ami a kapitányok túlsúlyához is vezet. Félig-meddig azt vártam, hogy a Nina, a Pinta és a Santa Maria is feltűnik majd. Ehelyett Paul McCartney – tudod, a helyes – veszi át Keith Richards helyett a jelképes rockikon szerepét, mint Sparrow furcsán vidám, bebörtönzött nagybátyja.

Mi más újdonság van még, kérdezhetnéd? Mivel Depp mámoros mókázása mostanában a vicces részlegben félszegen van – a „horológus” kifejezéssel kapcsolatos futó gag igazi edzést kap -, két friss és fiatalabb arcot hoztak a fedélzetre. A fiúbandás ausztrál színész, Brenton Thwaites alakítja Henry-t, Will Turner és Elizabeth Swann (Orlando Bloom és Keira Knightley, akik a 4. rész kihagyása után rövid időre visszatérnek) felnőtt fiát. Végül összeáll Carina Smyth-tel (a „The Maze Runner” brit színésznője, Kaya Scodelario), egy árva, autodidakta csillagásszal, akit okossága miatt boszorkánynak néznek.

Sparrow-val együtt keresik Poszeidón szigonyát, hogy Henry megtörhesse az apját száműző átkot, és végül összefutnak egy másik régi barátjukkal, Hector Barbossa kapitánnyal (Geoffrey Rush, aki megint csak azzal emelkedik ki a szorgos üldözések, kardpárbajok és hangos szerencsétlenségek közül, hogy inkább finom, mint feltűnő). Az, hogy az újoncok nem kezdenek románcba, a „Halottak” eredetiségénél eredetibb nem is lehet.

A több mint kétórás játékidő nagy részét a kidolgozott, kaszkadőrmutatványokkal teli középpontok emésztik fel. Az egyikben Sparrow többször is a legkisebb hajszálon múlik, hogy elkerülje a guillotine pengéjét, míg Carina elkerüli az akasztás általi halált. Egy másikban Cecil B. DeMille az óceán szétválasztásával foglalkozik, miközben a korábban említett szellemcápáknak nincs „A cápa”-szerű csattanása. Eközben egy rosszul időzített „igen” majdnem összeházasítja a megdöbbent Verébet egy dundi, idős özveggyel, akinek súlyos rühes esete van. Valamikor szerez egy pajkos kapucinus majmot.

A legnevetségesebb, bár kielégítő jelenet Sparrow belépője, amely akár az egész film metaforája is lehetne. Egy új bankot ünnepelnek Saint Martin szigetén, és az ünnepség egy hatalmas széf körül forog. Miután kinyitják, Jacket találják benne, aki egy rakás pénz és valakinek a felesége fölött szundikál. Nyilvánvalóan egy rablást kellett volna végrehajtania, de végül véletlenül az egész épületet ellopja helyette. Sajnos, miután az üldözés véget ér, a vagyon nagy része kiürül az utcára.

Akik megnézik a „A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja” című filmet, talán felismerik ezt az üres érzést, amikor elhagyják a mozitermet.

A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja filmről további érdekességeket találsz ha ide kattintasz.

A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja teljes film magyarul online megnézhető ezen az oldalon.