Az 5. hullám kritika és elemzés (2016)

Az 5. hullám filmértékelés és vélemény

„Az 5. hullám” már a kezdetektől fogva nehezen határozza meg a hangnemet és a hangulatot. A tinédzser Cassie Sullivan (Chloë Grace Moretz), aki automata fegyvert szorongat, egy elhagyatott mini-martban kerül patthelyzetbe egy sebesült katonával, aki az életéért könyörög. Moretz rémült arcának közeli felvételei dominálnak. Cassie hangja aztán beindul, és tájékoztat minket arról, hogy mindezek előtt ő egy „normális” tinédzser lány volt.

Ezek a szavak elárulják azt a karaktert, akit Rick Yancey a népszerű YA-sorozatában megalkotott. A könyvben semmi „normális” nincs Cassie-ben, de a filmvásznon Moretz nem kapott olyan karaktert, amibe bele tudná mélyeszteni a fogait. Cassie a képernyőn sosem kel életre, és Cassie nélkül a film sem kel életre. Még a legprimitívebb jelenetek (tömeges kivégzések, családi összejövetelek, búcsúztatások) is hümmentesek.

Cassie a szüleivel (Ron Livingston és Maggie Siff) és a kisöccsével, Sammel (Zackary Arthur) él együtt. „Normális” élete akkor szűnik meg, amikor egy titokzatos tárgy jelenik meg az égen a Föld felett. Aztán jönnek a különböző „hullámok”, amikor a „Mások” néven emlegetett idegenek támadnak. Az első hullám egy elektromágneses impulzus, amely megöli az áramot az egész világon. Repülőgépek zuhannak le az égből. A második hullám egy sor cunami, amely a part menti területeket pusztítja el. A harmadik hullám egy járvány, amely további milliókat öl meg. A negyedik hullámban mesterlövészek leselkednek a többi hullám túlélőire, és megölik őket. Az ötödik hullám pedig, ismeretlenül, közeleg.

Cassie anyja meghal a pestisben. A család többi tagja az erdőben lévő ideiglenes menekülttáborba vonul (ahol mindenki állig fel van fegyverkezve). Egy nap katonai tankok jelennek meg (a hadsereg immunis az áramszünetre, ezt a tényt soha nem magyarázzák meg), és a megfélemlítő Vosch ezredes (Liev Schreiber) iskolabuszokban elszállítja a gyerekeket egy ismeretlen helyre, és megígéri a pánikba esett felnőtteknek, hogy hamarosan követni fogják őket. Vosch, az eleinte megmentőnek tűnő, irányítást vállaló Vosch még többet tartogat a tarsolyában, és Cassie-nek az erdőn keresztül kell menekülnie, kisöccse szeretett plüssmackóját szorongatva.

Az elbeszélés kettéválik Cassie útja és középiskolai szerelmének, Ben Parishnek (Nick Robinson, hihető a teljesen traumatizált fiúként) az útja között. Cassie, aki eltökélten keresi a bátyját, az erdőben táborozik, egy mesterlövész lábon lövi, majd egy Evan Walker nevű farmerfiú (Alex Roe) megmenti. Evan gondoskodó, de titokzatos. Ráadásul lángoló baby-blues és kőkemény hasizmok jellemzik. Mi történt volna, ha Cassie-t egy Wilford Brimley-re hasonlító srác menti meg? (A könyvben az Evan Walker-rész rendkívül furcsa és izgalmas. Itt viszont kínos „Kék Lagúna”-szerűséget ölt – különösen, amikor a lány vágyakozva nézegeti a férfi formás felsőtestét, miközben az egy folyóban fürdik).

Ben Parish-t a többi sráccal együtt egy légierő bázisra viszik, és katonai kiképzőtáborba küldik a Mások elleni közelgő harcra. A szemétkedő kölyökkatonák pókereznek a barakkjukban, fegyveres kiképzésen vesznek részt, mindezt Vosch ezredes keménykezű egészségügyi asszisztensének (Maria Bello) figyelő szemei alatt. A kölyökkatonás epizódok akaratlanul is abszurdak, különösen, amikor Ben, az osztagvezető az egyik bajtársával kiabál, miközben ellenséges tűz alá veszi: „Maradj lent!” (A gyerek nem tehet mást, mint hogy „maradj lent”. A gyerek mindössze két méter magas. A puskája magasabb nála). Ben osztagának új tagja, a Ringer becenevű, holtfáradt tinilány (Maika Monroe, szórakoztató alakításban) megkérdőjelezi a tekintélyét, de a csatában előnyére válik. Képes lelőni egy mozgó célpontot.

J. Blakeson rendező és Jon Billington látványtervező erősségei az apokaliptikus pusztasági jelenetekben rejlenek: az autópálya tele van összetört autókkal, halomra rakott hullákkal, a sötét tájban narancssárga tüzek tombolnak. A színek néha túl élénkek egy ilyen komor történethez, és a csoportos trauma összetörése nincs jelen (mint az Éhezők viadala nyitójeleneteiben). Cassie elszántsága, hogy megtalálja a testvérét, szentimentálisra sikeredett (annyi közeli kép a plüssmackóról).

A könyvben Cassie-t a gyász és a düh pusztítja. Itt csak kissé kiábrándultnak és néha szuper-ijedtnek tűnik. Moretz kiváló színésznő, de képtelen megadni Cassie-nek azt a mélységet, amire Az 5. hullámnak szüksége van. (A haja egyébként végig frissen mosott marad, még akkor is, amikor az erdőben guggol, úgy tűnik, hetekig. A részletek számítanak.) „Az 5. hullám” egy disztópia-Lite.

Ha egy könyvet adaptálnak a filmvászonra, bizonyos érintőleges cselekménypontoknak okkal kell eltűnniük. De Susannah Grant, Akiva Goldsman és Jeff Pinkner, a forgatókönyvíró csapat, akik Yancey könyvét adaptálták, tönkretették a könyv gazdag textúráját. Talán igazságtalan egy filmadaptációt a forrásanyag alapján megítélni, de ha ilyen helyzetekben problémák merülnek fel, az gyakran az adaptáció problémája. Még rosszabb, ha a közönség azt gondolja, hogy a könyv ugyanolyan ostoba, mint Az 5. hullám film.

A poszt-apokaliptikus történetek arra az igényre támaszkodnak, hogy elképzeljük a saját pusztulásunkat, egy szorongással teli kérdésekkel teli igényre: „Mit tennék én ebben a helyzetben? Hogyan boldogulnék?” Az irodalom bővelkedik ilyen történetekben. Shelley „Ozymandias” című művében egy ősi király szobra omlik össze a sivatagi homokban. T. S. Eliot „The Hollow Men” című műve a törött oszlopok és a halványuló csillagok képeivel, valamint híres utolsó soraival: „Így ér véget a világ, / Nem robajjal, hanem nyöszörgéssel”, az első világháború utáni európai pusztulást fejezi ki.

Aldous Huxley és George Orwell, Margaret Atwood „A szolgálólány meséje”, Cormac McCarthy „Az út”, Philip K. Dick „Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokról?”, Stephen King „A köd”, H.G. Wells „A világok háborúja”, az 1950-es évek sci-fi filmjei, képregények mind-mind megalapozták a disztópikus irodalmi őrületet, amelyben most élünk. Lois Lowry 1993-ban megjelent „The Giver” című, a fiatalabb korosztálynak szóló könyve vezette be a tizenéveseknek szóló disztópikus könyvek új korszakát. Suzanne Collins sikeres „Éhezők viadala” franchise-a milliónyi utánzót szült.

Ha az „Anne of Green Gables”-t ma adnák ki, a bátor, vörös hajú árvának egy ipari pusztaságon kellene átkúsznia, hogy figyelmet kapjon. Rick Yancey trilógiája (az utolsó rész 2016 májusára várható) tele van kísérteties képekkel a több mint félig üresen hagyott földről, de ami a leghátborzongatóbb, hogy érti a zsarnokságot és annak működését: ha el tudod érni, hogy a zavarodott, rémült emberek sorba álljanak és rendezetten a kijáratok felé meneteljenek, akkor már félúton vagy a teljes birtoklás felé.

Ezek a fontos elemek vázlatosan és kidolgozatlanul jelennek meg Az 5. hullám filmben. Ehelyett maradnak Cassie és Evan egymásra vetett vágyakozó pillantásai, zavaros monológok, amelyekben az emberek kitalálják, mi az az „5. hullám”, és olyan osztálytalálkozó-jelenetek, amelyeknek nincs ütőerejük. A záró narráció tejfeles klisé, amit a könyvben szereplő Cassie, a maga nyers, gyengéd szívével, soha nem tűrt volna el.

Az 5. hullám filmről további érdekességeket itt találhatsz.

Az 5. hullám teljes film magyarul online megnézhető ezen az oldalon.