Az utolsó boszorkányvadász kritika és elemzés (2015)

Az utolsó boszorkányvadász filmértékelés és vélemény

Sok film próbálkozik azzal a fajta sűrűn túltervezett akció-fantáziával, amit Breck Eisner („The Crazies”, „Sahara”) rendező „Az utolsó boszorkányvadász” című filmjében megvalósít. Eisner sikerének titka a magabiztosság és a türelem, mindkettő kompenzálja a film forgatókönyvét, amikor az kínosan sovány lesz (különösen az elkapkodott fináléban).

Mégis, ha másért nem is, „Az utolsó boszorkányvadász” sokkal ügyesebb, mint a közelmúltban a „Mátrix” után készült más összecsavarodott kalandfilmek, amelyek egy emberfeletti akcióemberről (jelen esetben Vin Dieselről) szólnak, aki látja a világot olyannak, amilyen valójában, és az emberiség utolsó reménye a békés status quo fenntartására. Míg a legtöbb más film a kifejtős párbeszédeken keresztül sprintel, és akciójeleneteken keresztül dübörög, addig „Az utolsó boszorkányvadász” elég kimért ahhoz, hogy az ember fel akarja függeszteni a hitetlenségét.

Egy különösen bájos Diesel játssza Kauldert, a boszorkányölőt, akit a boszorkánykirálynő (Julie Engelbrecht) még a régi viking időkben örök életre átkozott meg. A halandók által vezetett boszorkányvadász szervezet, a Fejsze és Kereszt szerves tagja, Kaulder azután, hogy évszázadok óta kihívás nélkül járja a Földet, elszállt magától. Ám amikor Ellic (Michael Caine), Kaulder segítője és történeteinek krónikása a nyugdíjazása napján meghal, Kaulder nyomozást indít, és felfedez egy összeesküvést, amelynek célja az évszázadokkal ezelőtt elhunyt boszorkánykirálynő feltámasztása.

Itt kezdődik az „Az utolsó boszorkányvadász” olyan dilisre, hogy lehet, hogy az élvezetért egy édeskeveset adsz magadnak. Ahhoz, hogy megállítsa a boszorkánykirálynőt, Kauldernek „emlékeznie kell [a] halálára”, egy nyomra, amelyet Ellic hagyott neki Ellic egyik legértékesebb könyvében található elmosódott ujjlenyomatokban. Az ellenségek és a jó időjárási kapcsolatok Rolodexe, amelyekkel Kaulder az emlékezéshez vezető rögös úton találkozik, kínosan abszurd. Közéjük tartozik Max Schlesinger (Isaach De Bankolé), egy vak cukrász-mágus, aki pszichedelikus molyokból, pillangókból és férgekből készít süteményeket, és Belilal (Ólafur Darri Ólafsson), egy zömök, átkokat szóró varázsló, aki bozontos szakállával és hordó mellkasával úgy néz ki, mint a ZZ Top egyik turnézó basszusgitárosa.

Ami miatt ez a forgatókönyv működik, azok az időnként felvillanó intelligencia, amelyek azt bizonyítják, hogy a film forgatókönyvíró-triója elgondolkodott azon, hogy mi motiválja Kauldert. Diesel szokásos pimaszsága illik a karakteréhez. Ahogy rámutat a 37. Dolanra (Elijah Wood), Ellic utódjára a Axe and Crossnál, nincs olyan, amit még ne látott volna. Diesel ebben az értelemben jól kihasználható, és bizonyítja, hogy több mint egy tompa eszköz azokban a jelenetekben, ahol halkan mereng és édeskeveset beszél a film legnehezebb expozícióiról. Kevés akciósztár képes meggyőzően végigmagyarázni egy olyan jelenetet, amelyben az elemeket irányító misztikus rúnaköveket használnak egy vihar leállítására és elindítására. Diesel a rövid listán van.

Még kevesebb olyan rendező van, aki elég érzékeny ahhoz, hogy ilyen koncepciótlan jeleneteket adjon el, mint amilyeneket itt láthatunk. De Eisnernek köszönhetően áldottul kevés olyan jelenet van Az utolsó boszorkányvadászban, amit elsietettnek éreznénk (nem lehetne, hogy ez a fickó rendezze a Doctor Strange-film közelgő folytatását?). A romantikus tréfálkozás valóban játékosnak tűnik az olyan jelenetekben, mint amikor Kaulder és Chloe (Rose Leslie), egy fiatal boszorkány flörtölnek Chloe vízipipa bárjában.

Közel sincs elég jelenet, ahol Eisner bebizonyíthatja, hogy erősebb mesélő, mint a forgatókönyv, amivel dolgozik; a legjobb talán az, amikor Chloe hazaérkezik, és csendben, egy sor villanykörtével próbál elhárítani egy fenyegető szellemet. Ez a jelenet megtanít arra, hogyan kell nézni. Egyetlen szereplőnek sem kell elmagyaráznia, hogy az izzók fénye Chloe egyetlen védekezési eszköze az ellen, ami azzal fenyeget, hogy betör az otthonába. Ezt a tudást egyszerűen csak felveszed, ha nézed Eisner munkáját.

Eisner rendezése hasonlóan átgondolt a nagy, speciális effektekkel tarkított díszleteknél is. Erős koreográfus, és „Az utolsó boszorkányvadász” nagy akciójelenetei közül egyik sem olyan jó, mint George Romero „Az őrültek” című filmjének meglepően hangulatos, nemrég készült remake-jében. De a Diesel „Dungeons and Dragons”-hoz méltó találkozásai a Boszorkánykirálynővel és a Beliallal való mai összecsapások jól néznek ki, és ez nem csak Eisner éles szemének köszönhető.

„Az utolsó boszorkányvadász” általában olyan kiegyensúlyozott, amilyennek a legtöbb fantasyfilmnek lennie kellene, de nem az. Van levegő a jelenetekben, ahol a karaktereknek úgy kell tűnnie, hogy élnek a pár jelenettel korábban hozott döntéseikkel. Akkor tudod, hogy egy atipikusan buta, de végletesen jól összerakott fantasy-t látsz, amikor szegény Michael Caine-nek el kell magyaráznia a nézőknek a boszorkánykirálynő tervét, hogy emberpusztító járványt terjesszen a különböző boszorkányok segítségével, akiket Kaulder az évek során bezárt a Fejsze és Kereszt „boszorkánybörtönébe”. Az „Utolsó boszorkányvadász” lehet, hogy alapjában véve elcsépelt, de elég menő ahhoz, hogy meggyőzzön az ellenkezőjéről, miközben az alkotók eladnak egy olyan történetet, amelynek valamelyik változatát már sokszor, sokszor láttuk.

Az utolsó boszorkányvadász filmről további érdekességeket itt találhatsz.

Az utolsó boszorkányvadász teljes film magyarul online megnézhető ezen az oldalon.