Az útvesztő: Halálkúra kritika és elemzés (2018)
Az útvesztő: Halálkúra filmértékelés és vélemény
A zombikkal az a baj, hogy nehéz őket megölni. Persze, ha fejbe lövöd őket, az elvileg megteszi a hatását. De amikor rohanva, csikorgatva és csapkodva támadnak rád – ahogy a mai zombik szoktak -, nehéz lehet koncentrálni és jól lőni. Különösen igaz ez akkor, ha tömegesen jönnek feléd egy kietlen pusztaságon keresztül, amilyeneket a fiatal felnőtteknek szóló regényeken alapuló filmekben találsz.
Ilyen érzéssel nézzük az „Az útvesztő: Halálkúra”, a James Dashner regényei alapján készült sorozat harmadik és egyben utolsó filmje. Egyszerűen… nem akar… véget érni. Jóban-rosszban elsöprő élmény. És amikor már azt hinnéd, hogy vége, jön egy újabb zárójelenet, majd egy újabb. A zene crescendóvá duzzad, jelezve, hogy szükségünk van a csúcsérzelmek átélésére és a tervezett katarzisra, aztán újabb elvarratlan szálakat kell elvarrni, újabb túlmagyarázó narrációt kell elviselni.
Mármint, értem én. Hosszú időbe telik megtalálni a halál gyógymódját. De ugyan már.
Egy darabig azonban Wes Ball filmje nagyon jól mozog. Ő rendezte a franchise mindhárom részét – köztük a 2014-es Az útvesztőfutót és a 2015-ös folytatást, Az útvesztőfutót: The Scorch Trials” – és ami megkülönbözteti filmjeit a tinédzser-disztópikus drámák túlzsúfolt mezőnyétől, az a zsigeri tér- és energiaérzék.
Ball akciójeleneteinek kézzelfogható, elérhető minősége van, ami különösen igaz a nyitójelenetre: egy 10 perces autós üldözés/vonatrablás a sivatagban, amely a „Mad Max: Fury Road”-ot idézi a „Mad Max: Fury Road”-ra emlékeztető szaggatottsággal, intenzitással és durva esztétikával. És mint az összes „Labirintusfutó” filmben – különösen az eredetiben – a hangtervezés is erőteljes és magával ragadó. Biztosan nem szeretnél soha többé időt tölteni a Glade-ben, a Scorch-ban vagy bármelyik szomszédos, posztapokaliptikus pokolban, de Ball filmjei azt az érzést keltik benned, mintha éppen ezt tetted volna.
A visszatérő író, T.S. Nowlin forgatókönyve alapján dolgozik, és rögtön a cselekménybe dob minket – nincs „Korábban az `A labirintusfutó …'” -, így ha elfelejtetted ezt a helyet és ezeket a karaktereket, egy kicsit elveszettnek érezheted magad. Mégis, nincs időnk emiatt aggódni. Hősünknek, a kötelező YA Kiválasztottnak, Thomasnak (Dylan O’Brien) és csapatának ki kell szabadítania barátait a WCKD rosszfiúinak karmai közül. (Egy ilyen betűszóval mi más is lehetnének ők?)
A tudósok egy csapata a hűvösen minimalista Ava Paige (Patricia Clarkson) vezetésével és a rendfenntartó erők egy csapata a könyörtelenül gonosz Janson (Aidan Gillen) vezetésével tartja ellenőrzés alatt az impozáns Utolsó Várost. (Nem, tényleg, így hívják.) Ezzel párhuzamosan még mindig összeterelik a megmaradt gyerekeket, és kísérleteket végeznek rajtuk, hogy kiderítsék, ki az immunis, aki szérumot tud adni, hogy meggyógyítsa ezt a megtizedelt világot a zombipestisből.
A középpontban álló férfi, O’Brien továbbra is szorgalmas és unalmasan jóképű, de legalább meggyőző figurák veszik körül, akik segítenek neki beosonni és felgyújtani az egészet. Ők többnyire karakterszínészek, akik érdekes képernyőjelenléttel és magával ragadó arcokkal rendelkeznek: Rosa Salazar, Giancarlo Esposito, Barry Pepper, Thomas Brodie-Sangster, Ki Hong Lee, Dexter Darden és a szinte felismerhetetlen Walton Goggins. Túlképzettek ehhez a zajos hülyeséghez.
De olyan könnyed multikulturalizmust is hoznak ezekbe a filmekbe, amit mindig is nagyra értékeltem, és mindannyian kapnak egy-egy pillanatot, amikor csilloghatnak. Különösen igaz ez az erős nőkre, akik meghatározó szerepet játszanak az „Az útvesztő: Halálkúra” univerzumában, a gonosz Clarksontól az erényes Salazaron át Kaya Scodelarioig, mint Thomas leendő szerelme, akinek belső konfliktusa miatt valahol középen nehéz döntések előtt áll.
Ezek a karakterek és történeteik azonban közel sem olyan lebilincselőek, mint a film számos gonzós akciójelenete. A filmet nagy durranással nyitó jelenet mellett a vége felé van egy izgalmas, daruval, busszal és egy rakás sikoltozó gyerekkel tarkított jelenet, amely könyörög azért, hogy egy vidámparki körhintát csináljanak belőle. Közben hatalmas lövöldözések, bonyolult közelharcok és halált megvető ugrások – mind fizikailag, mind hitben.
Lehet, hogy mindezt elfelejted utána a tini szorongás és megsemmisülés homályában, amit oly sok ilyen típusú film nyújt, de addig szórakoztatóak, amíg tartanak. Bárcsak ne tartanának olyan sokáig.
Az útvesztő: Halálkúra filmről további érdekességek találhatók itt.
Az útvesztő: Halálkúra teljes film magyarul megnézhető ezen az oldalon.