Ben-Hur kritika és elemzés (2016)

Ben-Hur filmértékelés és vélemény

Ha más nem is, a Ben-Hur, amelyet Timur Bekmambetov rendezett Keith R. Clarke és John Ridley forgatókönyve alapján, a sűrítés mesterműve. A saga ünnepelt 1959-es változata, amely egykor minden idők legtöbb Oscar-díjat nyert filmje volt, majdnem négy órás volt. A néma változat körülbelül két óra húsz perc volt, ami nem volt maratoni hosszúságú, de a korabeli átlagnál még így is hosszabb. Ez a film viszont nagyjából pontosan két óra alatt teszi a dolgát.

Ez a gyorsaság csak az egyik ok volt, amiért furcsán üdítőnek találtam ezt a kvázi bibliai eposzt. A Lew Wallace, az uniós hadsereg tábornoka által 1880-ban kitalált különös regény (a kereszténység harcos apológiája, amely a bestsellerlistákon megelőzte az 1852-es „Tamás bácsi kunyhója” című regény korábbi rekordtartóját) e változata úgy kezdődik, hogy Júda Ben-Hur (egy acélos Jack Huston) és egykori barátja, Messala (Toby Kebbell) szekérversenyen állnak egymással szemben.

Ha már a kezdetről beszélünk – a William Wyler rendezte 1959-es film szekérversenye, Charlton Heston és Stephen Boyd főszereplésével, annak a filmnek a csúcspontja. De ne féljünk, a jelenet csak előzetes, és Morgan Freeman (aki, ne féljünk, szintén szereplője a filmnek) narrációjának néhány kifejtős pontja után visszapillantunk Júda Ben-Hur nyolc évvel korábbi jeruzsálemi nemesi háztartásába, és látjuk, ahogy Júda és római fogadott testvére, Messala (vegyük észre a viszonylatok enyhe változását) gondtalanul együtt lovagolnak, amíg egy baleset miatt Júda a barátja gondjaira nem bízza magát. Ez egy kicsit olyan egylépéses pillanat, amely később nagyot fog szólni.

Wallace regényének alcíme „A Tale of the Christ”, és ezt a filmet Mark Burnett és Roma Downey készítette, akik Burnett valóságshow-sikerét a valóságshow-tévézéssel kamatoztatták, és a hangsúlyozottan keresztény tartalmú filmek készítésének szentelték magukat. Ezért ebben a „Ben-Hur”-ban több Krisztus van, mint bármelyik korábbi változatban. És rengeteg filozofálgatás a párbeszédekben. „Összekevered a békét a szabadsággal” – vélekedik az egyik szereplő egy bizonyos ponton; egy másik ponton pedig a „civilizált világ; haladás, jólét és stabilitás” eszménye kerül szóba, ami úgy hangzik, mintha a szekuláris humanizmus lerombolásának előkészülete lenne.

Amikor először látjuk Jézust (Rodrigo Santoro), éppen fát farag, és amikor meghallja Júdás és később megtérő felesége, Eszter (Nazanin Boniadi) beszélgetését, finoman odaszól: „Szeressétek ellenségeiteket”. „Szeressétek az ellenségeiteket? Ez nagyon progresszív” – válaszol Júda. Hamarosan, amikor megfosztják otthonától és családjától, és egy gályahajón rabszolgasorba taszítják, lehetősége lesz arra, hogy megfordítsa ezeket a szavakat.

A szereplők mindannyian teljesen mai hangnemben beszélnek, ami mutatja – mit tudod – Scorsese Krisztus utolsó megkísértése című filmjének hatását, amelyet (többek között) azért kritizáltak, mert az apostolok úgy beszéltek, mintha épp most szálltak volna le az IRT-ről. Kiderült, hogy ez nem különösebben zavaró. A nettó plusz részlegben, amint a cselekmény igazán beindul, egész jó. A tengeri csata, amelynek során Júda megszökik, igazán hatásos akciófilm – az egyik olyan jelenet, amely kényszerít arra, hogy kifújd magad, amikor végre vége van. Frenetikus és hangos, de nem túlzó, ami szokatlan Bekmambetovtól.

Szintén szokatlan a viszonylag visszafogott erőszak – a filmben sok a brutális viselkedés, de az ábrázolás viszonylag visszafogott, ami szintén újdonság a rendező számára, akinek munkássága olyan filmekben, mint az Éjjeli őrség, a Nappali őrség és a szörnyű Abraham Lincoln: Vámpírvadász” című alkotásából sok értékes tulajdonság hiányzott, az árnyaltság az egyik legnagyobb ilyen tulajdonság. Burnettnek és Downey-nak itt is elismerésemet kell kifejeznem; nyilvánvalóan elkötelezettek voltak amellett, hogy a filmet a lehető legcsaládbarátabbá tegyék.

A szekérverseny is teljesen nézhető – nem ropognak a csontok, pedig bőven lehetett volna – és koherens. A főszereplők, Huston és Kebbell is nagyon hiteles munkát végeznek, bár Júda Ben-Hur legkorábbi inkarnációjában Huston egy kicsit úgy néz ki, mint Jimmy Fallon, aki Barry Gibbet alakítja. Bizonyos tesó-kiállásos pillanataikban pedig Huston és Kebbell úgy néznek ki, mintha éppúgy kisétálnának a forgatásról, hogy megnézzék a Sleaford Modsot.

A film radikálisan átrendezi mind a forrásanyagot, mind annak leghíresebb adaptációját? Pokolian biztos, hogy igen. De kétlem, hogy sok mai néző szentírásnak tekintené bármelyiket is. Ez a „Ben-Hur” a maga korának és a maga idejének a Ben-Hurja, de egy kicsit jobb is, mint a kora, mint kiderült. Nem vagyok alkalmas arra, hogy megmondjam, vajon hatékonyan közvetíti-e keresztény üzenetét, de azt hiszem, hitelesen kijelenthetem, hogy ez egy jó popcorn film.

A filmről további érdekességeket itt találhatsz.

Ben-Hur teljes film magyarul online megnézhető ezen az oldalon.