Gyilkosság az Orient expresszen kritika és elemzés (2017)
Gyilkosság az Orient expresszen filmértékelés és vélemény
Tudom, tudom. TUDOM. Amióta láttad a “Gyilkosság az Orient Expresszen” című krimi trailerét, egy kérdés motoszkál benned. Nem az, hogy a sokféle színész közül, köztük Judi Dench mint orosz hercegnő, Willem Dafoe mint német professzor, Penelope Cruz mint depressziós misszionárius és Johnny Depp mint gengszter műkincskereskedő, ki a gyilkos. De vajon miért költözött Kenneth Branagh orra alá egy ezüstszürke 50 árnyalatában pompázó, nyélbajszos fenevadnak álcázott kis szőrös emlős?
A haj láthatóan kifejezetten arra lett tervezve, hogy gyakorlatilag minden jelenetet ellopjon, amiben megjelenik ebben a pazar, ám végül is fülledt és túlzsúfolt nagyvásznas visszatérő látogatásban Agatha Christie legtartósabb regényéhez. Még a film legjobb látványos gegjéért is felelős. Ha Branagh, a sztár és a rendező, aki a 21. századi, digitálisan feljavított próbálkozás mögött áll, hogy újra életre keltse ezt az ensemble-járművet, akkor minden bizonnyal meg akarta tenni, hogy a világhírű belga nyomozó, Hercule Poirot megformálását megkülönböztesse minden mástól.
Az 1974-es filmadaptációban, amelyet Sidney Lumet irányított, Albert Finney egy pimasz fekete tincset viselt, amelynek végén Dali-szerű tekervények voltak. Unalmas, igaz? Branagh bolyhos bolyhosa olyan, mint egy óceáni bajuszhullám, fültől fénylő fülig. Legjobb mellékszereplő? Ezt a megtiszteltetést az a fergeteges lélekfoltos folt kapja az állán.
Oké, én most az időt húzom. Hangsúlyozzuk először a pozitívumokat. Ő egy kontrollmániás, aki mindenben ragaszkodik az egyensúlyhoz, attól kezdve, hogy a nyakkendő hogyan ül a férfi nyakán, egészen a kifogástalanul kisütött kenyérig. A helyszín Jeruzsálem (valójában Málta, mint beugró), az év pedig 1934. Poirot a Siratófalnál van, hogy átadja a megoldást egy bűntényre, amely három különböző vallású paphoz és egy ellopott műtárgyhoz kötődik. Egy vegasi bűvész showbiznisz-panorámájával, egy váratlan, botot használó mutatvánnyal leplezi le a tettest. Ez azt üzeni, hogy “Hé, ez jó móka lehet”.
A dolgok azonban elég hamar felületessé válnak, amikor felbukkannak olyan utastársak, akiknek a poggyászában nyilvánvalóan titkok is vannak, köztük Daisy Ridley (Rey a “Star Wars: Az ébredő Erő”-ben) mint porcelánbőrű nevelőnő és Leslie Odom Jr. (Aaron Burr a Broadway “Hamilton”-ban) mint orvos, akik megpróbálják álcázni, hogy egy vegyes bőrű pár. Ezek a főszereplők a 30 év alattiakat is vonzzák majd. De sajnos az egyetlen teljesen hús-vér lény Poirot, aki egy elveszett szerelem portréja után sóvárog, és egyfajta egzisztenciális válságon megy keresztül, amikor váratlanul zavarba jön, amikor a vonaton egy tucatnyi szúrt sebből álló holttest kerül elő.
Az Isztambulból Calais-ba tartó luxusvonat körülbelül fél óra elteltével szintén megáll, amikor egy lavina miatt egy veszélyes gerendán megáll a vonat. Bárcsak azt mondhatnám, hogy a cselekmény legalább lendületet vesz, de ez nem igazán sikerül, különösen, hogy egy kávéházi kocsiban a parancsoló Poirot magánbeszélgetéseinek sorozatába torkollik.
Michelle Pfeiffer megteszi, amit tud, mint a következő férjét kereső, férfihajhász gazdag özvegyasszony. Derek Jacobi és Josh Gad összeesküvést sző Depp sebhelyes arcú gengszterének inasaként és asszisztenseként. A többi szereplőnek alig van jelenléte vagy elég párbeszéde ahhoz, hogy nagy benyomást keltsen, köztük a hihetetlenül tehetséges Olivia Colman, mint Dench várandós hölgye. Emellett burkolt utalások vannak Charles Lindbergh pilóta kisfiának 1932-es elrablására, amit a történelemrajongókon kívül ma már kevesen fognak felismerni.
Branagh, a színész, sértetlenül megússza. Branagh, a rendező, nem annyira. Csodát tett azzal, hogy Shakespeare-t az “V. Henrik” című filmjével a fiatal közönség számára relevánssá tette, és megtalálta a módját, hogy a Disney élőszereplős “Hamupipőke” frissnek és újnak tűnjön. De a hatástalan felülnézetből készült kameratrükkök és egy hosszú, egyfelvételes jelenet ellenére, amikor Poirot felszáll a mozgó vonatra, túl kevés a könnyedség és az okosság, különösen egy olyan szereplőgárdával, amelynek tehetségét alig használják ki. A kulcs nem az, hogy ki a detektív, hanem az, hogy hogyan csinálja.
Az a bajusz azonban – amely még akkor is petyhüdté és rendetlenné válik, amikor Poirot számára a dolgok kényessé válnak – megérdemel egy helyet a nagyszerű, tüszőkkel felturbózott alakítások panteonjában. Talán George Clooney “Ó, testvér, hol vagy?” című filmben tökéletesre gyantázott arcbőre mellett is megállná a helyét. Ami a “Gyilkosság az Orient expresszen”-t illeti, csak egy hajszállal marad el az elfogadható szórakoztatástól.
Gyilkosság az Orient expresszen filmről további érdekességeket találsz itt.
Gyilkosság az Orient expresszen teljes film magyarul online megnézhető ezen az oldalon.