Hupikék törpikék: Az elveszett falu kritika és elemzés (2017)
Hupikék törpikék: Az elveszett falu filmértékelés és vélemény
Amikor a Sony Pictures Animation agytrösztje néhány évvel ezelőtt úgy döntött, hogy a törpök, a Peyo néven ismert belga művész szüntelenül vidám rajzfilmjei megérdemlik a nagyvásznon való megjelenést, megmagyarázhatatlanul úgy döntöttek, hogy a „Törpök” (2011) és a „Törpök 2” (2013) is élőszereplős-animációs hibridként kerül bemutatásra. A lényeket CGI-alkotásokként ábrázolták, hangjukat Katy Perry, John Oliver és a néhai nagy Jonathan Winters adták, és olyan hús-vér emberekkel léptek kapcsolatba, mint Neil Patrick Harris, Sofia Vergara és Hank Azaria.
A két film ugyan pénzt hozott, de még a fiatalabb nézők körében sem váltottak ki olyan közönségrajongást, ami indokolná, hogy ugyanezen az úton folytassák. Ezért amikor eljött az elkerülhetetlen reboot ideje, úgy döntöttek, hogy inkább a teljes animációs megközelítést választják. Míg Hupikék törpikék: Az elveszett falu” talán nem jobb vagy szórakoztatóbb, de annak elismerése, hogy ezúttal kizárólag a gyerekközönséget célozza meg, legalább valamivel fogyaszthatóbbá teszi, mint elődjei.
Ahogy az szinte minden jelentős törp-projekt esetében, úgy a „Hupikék törpikék: Az elveszett falu” is Törpilla (Demi Lovato) egzisztenciális helyzetével foglalkozik, aki nem csak az egyetlen létező női törp, de az egyetlen, akinek a neve nem szolgál praktikus leírásként a központi életcéljára. Persze ez azért van így, mert Törpilla nem is igazán törp önmagában, hiszen egykoron egy agyagdarab volt, amelyet az ördögi Hókuszpók (Rainn Wilson) keltett életre, egyik tervének részeként, hogy elrabolja a lényeket, és saját rosszindulatú céljaira használja fel mágikus erejüket.
Szerencsére a törpök vezetője, Törpapa Törpapa (Mandy Patinkin … igen, Mandy Patinkin) törp varázslattal töltötte meg, ami a gonoszból jóra változtatta (és ami barna hajúból szőkévé változtatta, de mindegy is). Az ember azt gondolná, hogy az, hogy az élettörténetedet nem a neved alapján rajzolják meg, áldás, de ez mégis a kétségbeesés mélységeibe taszítja szegény Törpillát – persze törp lévén, ezek a mélységek nem is olyan mélyek.
Mindenesetre Törpilla egy áttörő pillanatot él át, amikor egy kicsit túl közel vándorol a törpfalut a Tiltott Erdőtől elválasztó falhoz. Meglát egy másik törpöt, mielőtt az eltűnik a falon keresztül, és csak kérdéseket és egy furcsa színű kalapot hagy maga után. Mivel állítólag ő és barátai az egyetlen létező törpök, Törpilla kíváncsi, és a barátaival, Heftyvel (Joe Manganiello), Ügyifogyival (Jack McBrayer) és Okoskával (Danny Pudi) együtt titokban kioson, hogy a Tiltott Erdőbe utazzanak válaszokért, ahol Törpapa és Hókuszpók is üldözi őket.
Egy olyan utazás után, amelyet még a legérzékenyebb kisgyerekek sem neveznének „gyötrelmesnek”, rábukkannak egy valóságos Elveszett Városra, ahol – várjatok csak – az összes törp nőnemű (a hangjukat Ariel Winter, Meghan Trainor, Ellie Kemper és Michelle Rodriguez … igen, Michelle Rodriguez adják) törpifűz (Juila Roberts) felügyelete alatt. Bár eleinte óvatosan viszonyulnak egymáshoz, a két csoport megtanul csapatként együttműködni, hogy felvegyék a harcot Hókuszpókkal és megmentsék a falujukat.
Ha figyelembe vesszük, hogy egy ilyen típusú filmnek csak annyi kell ahhoz, hogy sikeresnek lehessen tekinteni, hogy 90 percen keresztül leköti egy csapat kisgyerek figyelmét, a Hupikék törpikék: Az elveszett falu” valahogyan eléri ezt a célt (a közönségben, akivel láttam, nem volt észrevehető összeomlás), de nem igazán próbálkozik semmi mással. A történet buta, túlságosan ismerősnek tűnik mindenkinek, aki csak egy kicsit is ismeri a franchise-t, és olyan hosszúra nyúlik a hagyományos szomorú pillanat az elkerülhetetlen happy end előtt, hogy az érzékenyebb fiatal nézőket, akik még nem fogták fel, hogy az egész csak egy mese, felzaklathatja.
Be kell vallanom, hogy egy kicsit csalódtam a törpök új törzseivel kapcsolatos fantázia hiánya miatt is – a nemükön (ami a törpök világában inkább csak fogalom, mint bármi más) és a kalapjuk színén kívül alig van különbség köztük és az ismertebb törpök között. Ez feltehetően előnyös lesz az árucikkek készítőinek, akik feltehetően minimális idő-, pénz- és fáradságráfordítással át tudják majd alakítani a régebbi modelleket az „új” karakterekre, de senki másnak nem fog sokat segíteni.
Ennek ellenére azt is be kell vallanom, hogy bár a Hupikék törpikék: Az elveszett falu film egészében véve többé-kevésbé viszketett, volt néhány pillanatnyi kitérő. A Tiltott erdőben tett kirándulás számos vidáman szürreális látomással szolgál, amelyek valóban lenyűgözőek – az olyan látványok, mint egy sötétben világító nyuszi és a lényegében szemgolyónak tűnő növények, vad színmintákkal és olyan vad felszabadultsággal vannak megjelenítve, hogy közel állnak ahhoz, hogy olyan régi vágású animációs legendák őrületét idézzék, mint Max Fleischer és Tex Avery. A vége felé azon is kuncogtam, amikor az egyik karaktert üldözi valami, és elkezdi kiabálni, hogy „Törpentinta”, ami nyilvánvaló tisztelgés az Alan Arkin és Peter Falk klasszikusának, az 1979-es „Apósomék” című filmnek az egyik csúcspontja előtt.
Természetesen a Törpök: Ha elég idős vagy ahhoz, hogy érdekeljen a film kritikája, akkor már szinte eleve túl idős vagy hozzá, a szülők pedig csak biztosak akarnak lenni abban, hogy a film nem fog traumát okozni a kicsiknek. Ebből a célból, bár jóhiszeműen nem tudom ajánlani, biztosíthatom a szülőket, hogy a gyerekek 90 perces lekötésére többé-kevésbé megfelel a törpöknek.
Hupikék törpikék: Az elveszett falu további érdekességeket itt találhatsz.
Hupikék törpikék: Az elveszett falu teljes film magyarul online megnézhető ezen az oldalon.