Instant család kritika és filmelemzés (2018)

Instant család filmértékelés és vélemény

Az Instant család című film e heti vetítése előtt a film rendezője, Sean Anders egy előre felvett nyilatkozattal jelent meg a nagyvásznon. Elmagyarázta a közönségnek, hogy a film, amit látni fognak, igaz történeten alapul – az ő igaz történetén. Anders és felesége három gyermeket fogadott örökbe a nevelőszülői rendszerből, és a folyamat során elmondhatatlan kihívásokkal szembesültek, ami arra inspirálta, hogy élményeiket egy nagy költségvetésű stúdióvígjátékban dolgozza fel Mark Wahlberg főszereplésével.

A rendező nyilatkozatához hasonlóan az Instant család is jó szándékú, de hangvételében egyenetlen film, vegyes érzéseket hagyva bennem. Úgy éreztem, mintha a beszéd minden kritikát szentimentalizmussal előzne meg. A nyugtalanság folytatódott a film vad ingadozásában a tragédia és a bolondos vígjáték között.

Pete (Wahlberg) és Ellie (Rose Byrne) egy viszonylag jellegtelen házaspár, akik házakat váltogatnak, és meglehetősen szelíd, gyermektelen középosztálybeli életet élnek. Egy Ellie nővérével való veszekedés után a pár a gyerekvállaláson kezd el gondolkodni. Mivel aggódnak a koruk miatt, úgy döntenek, hogy nevelőszülők lesznek egy idősebb gyermek örökbefogadásának reményében.

Egy véletlen folytán Lizzy (Isabela Moner), egy éles eszű, de problémás tinédzser ügye iránt érdeklődnek. A pár megtudja, hogy Lizzy két fiatalabb testvérrel érkezik, egy Juan nevű érzékeny fiúval (Gustavo Quiroz) és a hisztire hajlamos Lita-val (Julianna Gamiz), és úgy döntenek, hogy mindhármukat hazaviszik. A túlságosan rövid mézeshetek után kitör a káosz, ahogy az elsőszülők botladoznak egy traumatizált tinédzser és két rémült gyerek gondozásában.

Az Instant család premisszáját nem könnyű félvállról venni, különösen azért, mert Anders, aki a film társszerzője is volt, komoly adag valóságot is belevesz a filmbe. A nevelőszülői rendszerben lévő gyerekek bántalmazottak lehetnek, vagy a szüleik elvesztésével küzdenek, és a film üdítően őszintén beszél ezekről a kérdésekről. Néha azonban ez az őszinteség aláásva érződik az olyan jelenetekben, mint a támogató csoportos foglalkozások.

Van egy pillanat, amikor Pete és Ellie megosztja, milyen nagyszerűek az új nevelt gyerekeik, és a csoport nevet, mert az új család a mézeshetek időszakában van, de ez egy mesterkélt nevetés, és inkább kínosnak és kissé aljasnak tűnik. Ez a reakció megrendezettnek tűnik a Tig Notaro és Octavia Spencer laza poénjaihoz képest, akik mindketten egymaga mentik meg ezeket a jeleneteket az időzítésükkel és előadásmódjukkal.

Míg Wahlberg és Byrne karakterei kissé alulírtnak tűnnek, Moner megosztó karaktere lesz az „Instant család” igazi vezetője. Moner alakítása meglepően hátborzongató, túljátszás nélkül kelti életre a változékony személyiséget. Képes mosolyogni, miközben kíméletlen sértést mond, a legapróbb gesztussal is megbántja Ellie-t, vagy hideg szemmel szegezi tekintetét bármelyik tekintélytisztviselőre, aki szülőnek meri őt nevelni. Moner ezeket a védekező akciókat Lizzy sebezhetőségére vonatkoztatja, és ugyanúgy képes zokogva összeroskadni, vagy nevetgélni a testvéreivel.

Anders, akinek korábbi munkái között szerepel a „Daddy’s Home” és a „That’s My Boy”, már korábban is próbálkozott az apaság vicces oldalának feltárásával. Bár az „Instant család” őszintesége nem mindig működik jól a film csattanókra való igényével, egy olyan fiatal színésznőnek, mint Moner, lehetőséget ad arra, hogy megmutassa, milyen széles skálán mozog. Ráadásul a Notaro, Spencer, Margo Martindale és Joan Cusack által alkotott mellékszereplőkkel együtt éppen elég furcsán kedves alakítást nyújt ahhoz, hogy jót nevessünk. Az „Instant család” nem túlságosan nyálas, mint egy jóleső családi film, és van egy bizonyos varázsa a komoly felhívásában, hogy egy másfajta történetet meséljen el.

A filmről további információkat találsz ha ide kattintasz.

Instant család teljes film magyarul online megnézhető ezen az oldalon.