Gyerünk, denevéres haverok és haver-asszonyok. Nem tartozom azok közé, akik túláradó örömmel csapkodják a denevérszárnyaimat a „Lego Batman – A film” felett, amely a 2014-es „The Lego Movie” című animációs játékdobozos franchise legújabb építőköve. Mielőtt az alábbi kommentszekcióban nem értesz egyet, vedd figyelembe, hogy ez a véleménykülönbség olyasvalakitől származik, aki négy hatalmas csillagot adott az elődnek, egy rendkívül eredeti és következetesen szórakoztató kirándulásnak, amely a társadalmilag kikényszerített konformitással szembeni ellenállásról szól.
Lehet, hogy egyszerűen csak szuperhős-fáradtságban szenvedek mostanában. Ez egy nem ritka betegség, amely úgy tűnik, hogy még ezeknek az ismétlődő vállalkozásoknak a sztárjait is érinti, amint azt a jelenlegi denevérpótlék Ben Affleck is látta, amikor nem tudta összeszedni a lelkesedést, hogy a tavalyi, kritikusok által rosszallott „Batman Superman ellen: Az igazság hajnala” folytatását is megrendezze.
Michael Keaton ihletett, a szerep dobozon kívüli értelmezése óta nem igazán kedveltem igazán a nagyvásznon látható Caped Crusadert. Amikor gúnyosan azt mondta: „Én vagyok Batman”, az igazi fenyegetést tartalmazott. Amikor Will Arnett ebben a Lego-változatban torokhangon morogja a szövegét, az általában a gúnyos gúny szolgálatában áll, ami csak félig-meddig talál célba.
Persze, ha egy délelőttöt akartam volna eltölteni egy önimádó, mogorva milliárdossal, aki azt állítja, hogy ő és csakis ő hozhat rendet a világra, miközben szüntelenül az eredményeivel henceg, egyszerűen kihagyhattam volna a vetítést, és helyette bekapcsolhattam volna valamelyik kábeles hírcsatornát. Bár a Lego Batman pontokat kap azért, mert gyakran inkább beatboxol, minthogy tweetelné az öndicséretét.
De az engesztelhetetlen „én vagyok az első” hajlam mellett a szintetikusan megformált szuperhősnek és egy bizonyos Fehér Házi lakosnak van egy közös pénzügyi pártfogója is: a pénzügyminiszter-jelölt Steve Mnuchin, aki executive producerként is szerepel ebben az elrontott spinoffban. Hmm. Te is arra gondolsz, amire én, hogy hogyan építhetnék meg azt a határfalat – nevezetesen, hogy egyszerre csak egy-egy legó téglát?
Persze, sosem fognak összetéveszteni egy megrögzött Batman-rajongóval. Gyerekkoromban inkább Supermanért rajongtam, főleg Lois Lane miatt – de hűséges csodálója voltam a 60-as évekbeli Batman TV-sorozatnak (amire itt a „na-na-na-na-na” főcímdal, a giccses gonosztevők és a pop-artos „POWs!”, amit egy harcjelenetben használtak – ez egy csont, amit nekünk, öregeknek dobtak). Szóval igen, nem én vagyok a célközönség. De a nyolc év alatti gyerekek sem, akik valószínűleg nem fogják érteni a legtöbb, nem a fürdőszobával és a fenékkel kapcsolatos humoros részeket.
Alapvetően azok, akik bolondulnak az ilyesmiért, pozitívan falják majd fel az összes húsvéti tojást, ami csak úgy suhog. Akik viszont nincsenek annyira képben a karakter 78 éves történetével, azok valószínűleg úgy fogják érezni, mintha az agyukat összezavarták volna.
Ez nem jelenti azt, hogy nem találtam volna örömöt ebben az agresszívan őrült komédiázásban, amelyet Chris McKay (aki az első Lego film animációs társrendezőjeként/felügyelőjeként dolgozott) rendezett erről a legmorcosabb képregényhősről, mivel több évtizedes denevérhistóriából merít belső poénokat (a sötét lovag egyetlen korábbi megtestesülése sem maradt megidézetlenül, beleértve egy ismeretlen rosszfiút, akit a Condiment King néven ismernek) és kulturális utalásokat, amelyek gyorsabban elszállnak, mint bármelyik felturbózott denevérjármű.
Hamarosan kiderül azonban, hogy ezúttal nem minden olyan félelmetes, mint eddig. Egyrészt alig van más cselekmény, mint hogy a bratyizásra hajlamos Joker (Zach Galifianakis, aki a kéjes bohócot szüntelenül nyafogóvá változtatja) ki van akadva, hogy Batman nem hajlandó elismerni, hogy ő az első számú fő riválisa. Ehelyett Batman bántóan azt állítja, hogy Superman a legnagyobb ellensége, mielőtt beismerné: „Többféle emberrel harcolok… Szeretek körbe-körbe harcolni”.
A Lego Batman film 104 perces játékidejének nagy részét az akciójelenetek teszik ki, a gonosztevők többletét nem csak a DC Comics univerzumából, hanem a hazai stúdió, a Warner Bros. gonoszok raktárából is előhívták – köztük Szauron szemét, Voldemortot, King Kongot, a Gremlineket, Godzillát és a Nyugat gonosz boszorkányát és repülő majmait. Vizuális csinnadratta van bőven, az biztos, de más nem nagyon.
A legjobban azonban egy ritka csendes és félig komoly jelenet tetszett, amikor Batman visszatér a majdnem üres, félreeső, egy egész szigetet elfoglaló táborába, és újra felmelegíti a homártermidort, amelyet Alfred (egy remek Ralph Fiennes) szolgája gondosan a hűtőben hagyott. Selyemköntösbe öltözve, de még mindig maszkban, Batman véletlenül 20 percet üt be 2 helyett – örülök, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ezt csinálja -, és egyedül, csendben vacsorázik, mielőtt elindul a Wayne Manor mozijába, hogy olyan romantikus kapcsolatfilmek romantikus betétein kuncogjon, mint a „Jerry Maguire” és a „Marley és én”.
Később olyan fotókat nézeget, amelyeken saját magát ábrázolják gyerekként szülei mellett, akiket – mint a Batman-rajongók tudják – tragikus módon meggyilkoltak. Bruce Wayne lehet, hogy – ahogy ő maga kijelenti – „minden idők legnagyobb árvája”, de fél a család, a barátok, sőt a bűnözőtársak és az ellenségek iránti elkötelezettségtől is.
Mindez megváltozik, amikor Barbara Gordon (Rosario Dawson, akiből végül Batgirl lesz) leváltja apját, és átveszi a rendőrfőnöki posztot. Ahelyett, hogy magányos igazságosztó lenne, azt akarja, hogy Batman a városi rendőrséggel együtt, csapatként dolgozzon, hogy Gotham biztonságban legyen. Ráadásul egy árvaház javára rendezett jótékonysági eseményen Bruce-nak sikerül tudtán kívül örökbe fogadnia a gülüszemű lelenc Dick Graysont (egy kellemesen lelkes-hódító Michael Cera), aki végül társaként, Robinként felveszi a saját szuper személyiségét.
Az biztos, hogy az öt író, aki összerakta ezt a Lego Batman-pasztichet, elvégezte a házi feladatát. De a történet már jóval azelőtt kifullad, hogy – mi mással? – egy táncos számmal zárulna. Azt hiszem, félig-meddig meg kell tapsolnom minden olyan filmet, amely Mariah Carey-t alkalmazza Gotham gyöngyházfűzős és nadrágos polgármesterének hangjaként. De ha humoros szatíráról van szó, akkor a filmnek akkor is énekelnie kell, ha csíp.
Lego Batman – A film további érdekességeket itt találhatsz.
Lego Batman teljes film magyarul online megnézhető ezen az oldalon.