Nyomd, bébi, nyomd kritika és elemzés (2017)

Nyomd, bébi, nyomd filmértékelés és vélemény

Baby egy fiatalember, aki remixeket készít az életéről. A körülötte (szinte mindig körülötte és nem vele) zajló beszélgetéseket egy régimódi minikazettás magnóval rögzíti, majd néhány csodálatosan elavult billentyűs és ritmustechnikai eszközzel dalokká keveri őket. Az első, amit látunk tőle, az „Was He Slow” (Lassú volt) című dal, amely egy bűntársának a Baby szellemi képességeit firtató kérdését használja fel felütésként. Ahogyan Baby az őt körülvevő világot zenévé alakítja, úgy remixeli az író/rendező Edgar Wright az őt befolyásoló filmeket és dallamokat a vadul vidám és fantasztikusan szórakoztató „Nyomd, bébi, nyomd”-ben.

Miközben CGI robotok csattognak egymásba, és szuperhősök szállnak az égbe, itt van Wright, hogy megkérdezze, emlékszel-e még arra, hogy a filmek régen hogyan izgattak fel minket egy-egy fordulattal, egy kerékcsikorgással, egy búvárkodó cselekményfordulattal vagy egy romantikus csókkal. „A Nyomd, bébi, nyomd egyszerre érzi magát az öntudatos, popkulturális filmkészítés modern korszakának hatása alatt állónak és bájosan régimódinak, ami csak az egyik kisebb csodája. Ennél szórakoztatóbb szórakozást idén nem fogsz találni a mozikban.

Igen, a neve „B-A-B-Y, Baby” (Ansel Elgort). Legalábbis ezt a nevet adja az embereknek, ha kérdezik, bár gyakrabban nem vesznek róla tudomást. Ő a szinte néma menekülő sofőrje egy rablási szindikátusnak, amelyet Doc (Kevin Spacey) irányít, aki megszervezi a bűncselekményt, felbérel három bűnözőt, majd beülteti őket Baby autójába. Baby ugyanis tud vezetni. De ehhez zenére van szüksége. Miután gyerekkorában egy autóbaleset fülzúgást okozott neki, ébren töltött óráinak nagy részét fülhallgatóval a fülében tölti, hogy elnyomja a csengést.

A körülötte lévő világ pedig a sok iPodján lévő zenére mozog – különböző hangulatokhoz többféle iPodja is van. Néha úgy tűnik, hogy a világ az ő választására reagál, néha pedig úgy tűnik, hogy az ő választása befolyásolja a körülötte lévő világot – akárhogy is, a zene ugyanolyan fontos a Nyomd, bébi, nyomd sikeréhez, mint a La La Landhez, vagy talán még fontosabb.

Vegyük például a lebilincselő első jelenetet. Három bűnöző – Buddy (Jon Hamm), Darling (Eiza Gonzalez) és Griff (Jon Bernthal) – éppen akkor ugrik ki egy autóból egy bank előtt, amikor Baby a The Jon Spencer Blues Explosion „Bellbottoms” című számát játssza a „buds”-ban. Innentől kezdve minden a zene ritmusában mozog, a bankrablók visszatérése után becsapódó kocsiajtóktól kezdve az évek óta egyik legjobb autós üldözési jelenet csikorgó gumiabroncsainak csikorgásáig. Számtalan akciójelenetet láttunk már pop- vagy rockdalokra megzenésítve, de hány olyat láttál már, ahol az akció a zenével összhangban működik?

Wright pedig egy lépéssel továbbviszi ezt a zseniális koncepciót, és még a hétköznapi, normális tevékenységet is úgy érzi, mintha a Baby hangsávjának része lenne. Az a hang, amikor valaki sms-t gépel a telefonján, vagy pénzkötegeket rak az asztalra, együtt működik a dal ütemével, így olyan filmet hoz létre, amelynek ritmusa, áramlása és szerkezete az első képkockától az utolsóig együtt működik a filmzenével. Gördülékeny és lehengerlő – az a fajta dolog, amit a vége után azonnal újra meg akarsz nézni, hogy elkapd mindazt, amiről lemaradtál.

Az utolsó bekezdés alapján a Nyomd, bébi, nyomd valószínűleg úgy hangzik, mint egy zenei videó, és valószínűleg kiszorította a potenciális nézőket, akik inkább a tartalomra, mint a stílusra vágynak. Higgyétek el, amikor azt mondom, hogy Wright nem fukarkodik az előbbivel. Van itt elég történet és akció ahhoz, hogy a filmet mozgató zene nélkül is kielégítő legyen. A film örömének nagy része a film kibontakozásának nézése, így a cselekményt illetően rövid leszek.

Baby egy rövid időre belekeveredett a bűnözésbe, és elkövette azt a hibát, hogy meglopta Docot, aki most vezeklésként autóvezetésre kényszeríti. Már majdnem kész van. Még egy munkát kell elvégeznie a Doki számára, aztán visszatér a normális életéhez. Persze mindannyian tudjuk, hogy ez általában hogyan szokott végződni a bűnügyi filmekben. És amikor Baby megismerkedik a bájos pincérnővel, Deborával (Lily James), talál egy okot arra, hogy jó útra térjen. Ennyit kell tudnod.

A „Nyomd, bébi, nyomd” alapvetően olyan évtizedes filmeket idéz, amelyek a bűnözőkre és az autós üldözés művészetére alapozták narratívájukat. Figyelemre méltóan régimódi érzékenység van abban, ahogyan Wright felépíti és részletezi filmjét, és ez nem csak azért van, mert a két genetikailag megáldott sztárja úgy néz ki, mintha egy 1940-es évekbeli noirból sétálhattak volna ki (all-amerikai esztétikájuk még inkább szembeötlő néhány gyönyörű fekete-fehér felvételen, amelyek még inkább a régi Hollywoodot idézik). A „Nyomd, bébi, nyomd” egy magas koncepciójú film, amely sosem nyomja el a részleteket, és ezek a bájos kis ütemek az összdallamon belül azok, amelyek összetartják.

Sokat segít, hogy kevesen tudják úgy összerakni a szereplőgárdát, mint Edgar Wright. Elgort és James megnyerő, karizmatikus főszereplők, akik között fantasztikus a kémia. A legtöbb hollywoodi akciófilmmel ellentétben itt a hősök túlélése olyanná válik, amiért aktívan drukkolunk, ahelyett, hogy csak tudnánk, hogy valószínűleg megtörténik. A darab „gonosztevői” is tökéletes szereposztásban és rendezésben vannak, különösen Spacey és Jamie Foxx a fenyegető denevérek szerepében.

Mindkét szerep úgy van megírva és szereposztva, hogy ellophatták volna a fókuszt az olcsó helyekre játszó alakításokkal, de egyik színész sem teszi ezt soha. Foxx különösen fenomenális egy olyan szerepben, amely egyszerre vicces és tele van forrongó veszéllyel. Ez egyike azoknak a filmeknek, ahol minden egyes szerep, a zömök éttermi szakácstól a kedves postai alkalmazottig, olyan, mintha pontosan a megfelelő személyt választották volna. Egy filmben további varázslatos érzést kelt, ha érezzük, hogy minden egyes elem, még a legjelentéktelenebbek is, pontosan úgy működik, ahogyan azt az alkotó elképzelte.

Van egy energia, amit a moziban érezhetsz, amikor egy film tényleg működik. A melletted ülő srác ugrál egy kicsit a székében, amikor egy autó keményen beveszi a kanyart. A mögötted ülő nő extra erősen nevet egy viccen. Az az érzés, hogy mindenki teljesen belefeledkezik, szinte tapsol a lábával a film ritmusára. Még mindig azt hiszem, hogy a legtöbb ember ezért megy moziba idegenek tömegével – hogy érezzék ezt a közös varázst, és bólogassanak együtt a mozi dallamára. A „Nyomd, bébi, nyomd” az év egyik kedvenc dala lesz. Hallgasd meg egy tömeggel. És hangosan.

A filmről további érdekességeket találsz ha ide kattintasz.

Nyomd, bébi, nyomd teljes film magyarul online megnézhető ezen az oldalon.