Pelé kritika és elemzés (2016)

Pelé filmértékelés és vélemény

Manapság sok szó esik a kulturális „fehérítésről”, amely gyakorlat egyszerre bosszantó és széles körben elterjedt. Nem csak arról van szó, hogy egy ázsiai szerepre nem-ázsiai személyt ültetnek. Ez olyan módon történik, amihez az emberek annyira hozzászoktak, hogy talán eszükbe sem jut, és olyan okokból, amelyekhez a filmkészítők ragaszkodnak, hogy a közönség tényleges preferenciáinak van köze.

Vegyük ezt a filmet, egy jó szándékú és néha érdekes próbálkozást, amelyet Jeff és Michael Zimbalist testvérek írtak és rendeztek. A film Edson Arantes de Nascimento focista, a világszerte Pelé becenév alatt ismert Edson Arantes de Nascimento történetét meséli el. A film elmeséli korai életét egészen 1958-ig, a döntő évig, amikor az akkor 17 éves játékos segített megszerezni a Svédország elleni világbajnoki győzelmet. A film egy szilvás akcentusú hangmontázzsal kezdődik, amely a brazil futballszurkolók odaadásáról és a még nem felnőtt játékos forradalmi hatásáról szól.

„Pelé: Egy legenda születése” az említett forradalmi játékos egészen korai gyermekkorát idézi fel, és bár a vázlat hűen tükrözi Pelé valódi életét – aki valóban győzedelmeskedett a szegénység felett, hogy a sportvilág egyik legnagyobb tehetségévé és sztárjává váljon -, a film sajátosságai mind a klisék földjére esnek. Az ifjú Edsont gazdag gyerekek csúfolják, szegény fiúk pajkos kis csapatához tartozik, amelyhez egy vidám köpcös kölyök is tartozik, a helyi felnőttek mind át vannak hatva a rádióban sugárzott sporttól, egy mentor azt tanácsolja a fiatal leendő focistának, hogy ha „profi szinten akarsz játszani, nem szégyellheted azt, aki vagy”.

Bár a filmben minden színesbőrű személyt színesbőrűek játszanak, a film magát Brazíliát is fehérre mossa, pusztán azzal, hogy minden szereplője angolul beszél. A nyelv megtagadása szerintem legalább annyira kulturális árulás, mint a pótszereplők szerepe. De még maga Pelé is, aki egy bájos cameo jelenettel járul hozzá a filmhez (és még jól is néz ki; nem is gondolnánk, hogy idén lesz 76 éves), valószínűleg azt mondaná, hogy az angol nyelvű országokban a pénzüket visszaváró nemzetközi produkciókban a tömegközönség nem fogja tétlenül nézni a feliratokat.

Ott van még a film filmzenéje, amely mintha azt a benyomást szeretné kelteni, hogy Jorge Ben Jor 1976-os „Ponta de Lança Africano (Umbabarauma)” című műve 1952-ben zenei hivatkozási pont volt. A fehérítő tényezők és a nagyon ismerős narratív ütemek között sok minden van ebben a filmben, ami nem sokkal több, mint elviselhető vontatottság. A dolgok akkor élénkülnek, amikor konkrétumokra kerül sor, vagyis azokban a jelenetekben, amelyekben Pelé fergeteges, ritmikus, testre támadó futballjátékmódja – egy büszke, afrikai eredetű stílus, a „Ginga” – konfliktusba kerül az európai alapú formációs játékstílussal.

A „Ginga”-t a régi játékosok „primitívnek” tartják, és a durva futballedző, Feola (akit Vincent D’Onofrio játszik tipikusan diszpeptikusan, azon kevés színész egyike, aki egyfajta brazil bájjal szólal meg) határozottan lebeszéli vegyes fajú csapatát a játékmódról. Egészen addig, amíg nem látja, hogy Pelé, aki 1958-ban felállított egy máig érvényes gólrekordot, milyen eredményeket képes elérni vele. Én jobban örülnék egy Gingáról szóló dokumentumfilmnek, amelynek maga az ember lenne a narrátora. Még felirattal is.

A filmről további érdekességeket itt találhatsz.

Pelé teljes film magyarul online megnézhető ezen az oldalon.