Szellemirtók: Az örökség filmkritika és elemzés (2021)

wpadmináprilis 19, 2022

Szellemirtók: Az örökség filmelemzése

Nézzétek meg a szellemirtók című, üres nosztalgia-gyakorlatot: Afterlife.”

Jason Reitman rendező, aki átvette apjától, Ivántól a Szellemirtók rendezését, az 1984-es eredeti film összes szereplőjét, kellékét, gegjét és híres szövegét előveszi, mintha ezek puszta jelenléte is elég lenne a nevetéshez, vagy legalábbis egy ismerős kuncogáshoz. Filmje a franchise felszínes díszleteiben lubickol, anélkül, hogy valaha is visszanyerné – vagy látszólag megragadná – azt, ami miatt a franchise olyan jelenséggé vált. Lényegében annak a mémnek a kétórás változata, amelyben Chris Evans a Bosszúállók Amerika kapitányaként komolyan és nem kevés büszkeséggel mondja: “Megértettem ezt az utalást.”

Ez amolyan folytatás és amolyan reboot, de mindenképpen a 2016-os, Melissa McCarthy, Kristen Wiig, Kate McKinnon és Leslie Jones főszereplésével készült Szellemirtók kitörlése, amely azért keltett akkora feltűnést, mert nőkkel mert szellemeket elkapni. Az a férfiak dolga! A nők felvehetik a telefont a Szellemirtók főhadiszállásán, és megszállhatja őket egy ősi démon egy másik dimenzióból, ha még mindig szexi a megjelenésük, de ennyi. Ugyan már, srácok. Amikor Ray Parker Jr. azt énekelte, hogy a szellemirtás jó érzéssel tölti el, mindannyian tudtuk, hogy valójában miről beszél. (És igen, az a fülbemászó főcímdal is itt van, a végkicsengésben. Visszatekintve igazán bizarr rájönni, hogy 1984-ben hatalmas rádiós és MTV-sláger volt).

Szellemirtók: Az örökség

De először is meg kell állapítanunk, hogy miért is megyünk most az emlékek útján. Reitman, aki a forgatókönyvet Gil Kenannal (aki a 2015-ös “Poltergeist” újragondolását rendezte) közösen írta, kitalálta, hogy az egyik eredeti Szellemirtó elidegenedett rokonait a sehol sem lévő Oklahoma közepére küldi. Carrie Coon, az egyik leglátványosabb és legizgalmasabb színésznő tehetségét lehangolóan elpazarolja Callie, a kétgyermekes egyedülálló anya szerepében. Fia, Trevor (Finn Wolfhard) egy mogorva tini, aki ért a mechanikához.

A 12 éves lánya, Phoebe (Mckenna Grace) viszont egy szerencsétlen természettudományos zseni, akinek ezt az adottságát nyilvánvalóan a nagyapjától örökölte, akinek kilétét a legszemforgatóbb módon tárják elénk. Mindannyian a fiktív, kisvárosi Summerville-be hurcolkodnak, hogy átvegyék nagypapa lerobbant farmját, de amikor odaérnek, hamarosan rájönnek, hogy valami furcsa dolog van a környéken.

A vezetékneve és a filmes származása ellenére Reitman itt leginkább Steven Spielberg rendezőt nyúlja le. Alacsony látószögű kameramunkával és ködös, holdfényes éjszakákkal próbálja rögtön az elején megteremteni a hely titokzatosságának érzését, Rob Simonsen filmzenéje pedig keményen dolgozik a csoda érzetének megteremtésén. Ez a “Szellemirtók” túl komolyan veszi a sorozat mitológiáját, és úgy közelít ahhoz, aminek egy könnyed, buta vígjátéknak kellene lennie, mintha komoly sci-fi lenne. Az eredmény egy kínos és indokolatlan tiszteletadás érzése.

Évtizedekkel később, azt kellene hinnünk, hogy az emberek még mindig arról beszélnek, mi történt azon a nyáron Manhattanben. Phoebe egyetlen barátja egy Podcast (Logan Kim) nevű, természetfeletti dolgok megszállottja. “Podcastnak hívom magam. A podcastom miatt” – magyarázza. Ezek a viccek. Podcast felvilágosítja Phoebe-t az eredeti Szellemirtókról – szó szerint egy laptop előtt ülve nézik a YouTube-on az 1984-es Szellemirtók című film klipjeit.

A tanyaház alatti rejtett búvóhelyen minden archaikus technológiát felfedeznek, a pajtában pedig egy ponyva alatt pihen a rozsdás, poros autó az eredeti filmből. Ha nem tudnánk, mit látunk, Reitman többször is elidőzik az átalakított Cadillac ECTO-1-es rendszámtábláján és a híres, piros-fehér logón az ajtókon. Egyszer az egyik szereplőnek telefonálnia kell, amire egy másik szereplő megkérdezi: “Kit fogsz felhívni?”, mire én hangosan felnyögöm, hogy “Ó, Istenem”, és senki másnak nem szólok a majdnem üres moziban.

Így megy ez újra és újra és újra. Van egy dolog, amit tudsz, és van egy másik dolog, amit tudsz. És nézd! A komoly rajongóknak van egy szuper-nyálas, titkos dolog, amit csak kevesen tudnak. A Stay-Puft pillecukorember visszatért, de ezúttal egy csapat imádnivalóan gonosz, normál méretű pillecukor formájában, akik pusztítást végeznek a Walmartban. (És a belső logika ebben a részben zavaros. Meg akarják támadni Paul Rudd középiskolai tanár karakterét, de közben megpróbálnak s’more-t csinálni egymásból. Szóval kannibálok…?)

“Szellemirtók: Az örökség” valójában sokkal érdekesebb, amikor nem egy “Szellemirtók” film – amikor egy családról szól, amely egy elszigetelt helyen próbál beilleszkedni a helyiek közé. Amikor Rudd és Coon együtt vannak, akkor van egy olyan játékos, holtpontos ugratásuk, ami nagyon érdekes. Amikor Trevor megpróbál barátkozni, flörtölni kezd egy csinos, fiatal pincérnővel, de az őt alakító karizmatikus színésznő, Celeste O’Connor sajnálatosan kevés szerepet kap.

Grace intelligenciát visz a szerepébe, de az a futó rész, amelyben rossz vicceket mesélve próbál kapcsolatot teremteni az emberekkel, mindig laposra sikeredik, és az őt itt látni különösen frusztráló, tekintve, hogy olyan különböző projektekben mutatta meg magát, mint az “Én, Tonya” és a “The Handmaid’s Tale”.

Végső soron azonban a Szellemirtók: Az örökség nem ezekről az emberekről szól. Hanem a múlt szellemeiről: az eredeti előadókról, akik felbukkannak és alvajárnak a kameójukban. A filmben a néhai Harold Ramis ábrázolása különösen felháborító. De legalább ezek a srácok mind rájöttek, hogy mi is ez az egész: egy bolondos szórakozás, és semmi több.

Szellemirtók: Az örökség című filmről az IMDb-n is olvashatsz érdekességeket.

Szellemirtók: Az örökség teljes film magyarul megnézhető az alábbi linken keresztül.

KATEGÓRIÁK

Szólj hozzá

Név *
Adjon hozzá megjelenített nevet
E-mail *
Email címed nem kerül publikálásra