Tarzan legendája kritika és elemzés (2016)

Tarzan legendája filmértékelés és vélemény

Néha el kell gondolkodni azon, hogyan készülnek bizonyos filmek. Nekem nincsenek különleges ismereteim a „Tarzan legendája” gyártásáról. De el kell képzelnem, hogy a film olyan hosszú időt töltött a fejlesztési folyamat során, hogy senki sem tudott egy pillanatra sem a hollywoodi buborékon kívülre nézni, és megsejteni, hogy talán nem ez a legmegfelelőbb időpont Amerikában egy olyan popkulturális mítosz újraindítására, amelyben egy fehér fickó kvázi szuperhős, aki uralkodik az állatok és Afrika egyes népei felett.

A nagybetűs „r” egy körben, amely a „Tarzan” név alatt jelenik meg az új film főcímében, amelyet a „Harry Potter”-ből ismert David Yates rendezett Craig Brewer (a „Hustle and Flow” és a „Black Snake Moan”-ból ismert, és nem, nem viccelek) és Adam Cozad (fogalmam sincs) forgatókönyvéből, talán köze van a film létjogosultságához – ha valakinek van védjegye, azt ki kell használni. De hogy a Black Lives Matter feltöltött korszakában a fehér megmentő narratíva propagálása mennyire bölcs dolog, az bizonyára kétesnek tűnhetett, nem?

Tulajdonképpen igen, mert a Tarzan legendája a szűk egy óra negyvenöt perces játékideje alatt végig tesz azért, hogy megnyugtassa azokat a nézőket, akiket érdekel, hogy a film valóban tisztában van a „problematikájával”. A film néhány szöveggel kezdődik, amelyek a 19. század végi Belga Kongónak nevezett terület gyarmatosítását idézik fel, és egy aljas tervről szólnak, amelyben zsoldosok, rabszolgamunka és elrabolt gyémántok szerepelnek, és amelyet egy Leon Rom nevű követ tervez ki.

Ezt a fickót Christoph Waltz alakítja, és egy rózsafüzért hord magánál, amely néha rövidtávú hurokként is szolgál, ami egyáltalán nem nehézkes szimbolizmus, dehogyis. Akárhogy is, ő a rosszfiú, és először látjuk, amint az afrikai dzsungel legmélyebb, legködösebb, lándzsákkal teli barlangjaiba hatol, hogy alkudozzon a vad főnökkel, Mbongával (Djimon Hounsou), aki odaadja Romnak a hadserege finanszírozásához szükséges összes gyémántot … a leggyűlöltebb ellenség: Tarzan leszállítása ellenében.

A filmben Tarzan Angliában találja magát, civilizáltan, tisztelettudóan és Lord Greystoke-szerűen, a kastélyában lakik feleségével, Jane-nel, aki afféle londoni híresség és befolyásos ember. Tarzan meghívást kap, hogy ellenőrizze a belga „haladást” Kongóban – ez is része Rom csapdájának -, és Tarzan, vagyis Lord Greystoke, vagyis John Clayton, nem hajlandó elfogadni a meghívást. Egy afroamerikai diplomata/nyomozó ügynök, George Washington Williams (Samuel L. Jackson) könyörgése azonban megmozgatja, aki szeretne Tarzannal tartani, és kézzelfogható bizonyítékokat szerezni az illegális rabszolga-kereskedelemről.

Ez az első útitárs. Miután a Nagy T visszatér a kastélyba, kiderül, hogy Jane-nel eléggé 21. századi típusú kapcsolatuk van. A Margot Robbie által alakított nő ragaszkodik hozzá, hogy ő is velünk tart. A férfi tiltakozik: „Az utolsó dolog, amire szükséged van, az a még több stressz” – mondtam neked a 21. századi bizniszről -, de a nő ezt nem tűri. A háromfős banda nekivág a tengernek, és a kontinensre érve tesznek egy értelmes kitérőt, hogy meglátogassák azt a törzset, amelyet Jane még akkor ismert, amikor a szülei misszionáriusok voltak. És sok éneklés és ünneplés van, ami nem különbözik a „Hatari!” azon jelenetétől, amikor Elsa Martinelliből elefántkirálynőt csinálnak, vagy mi is volt az. Majdnem hatvan év, és egy fikarcnyit sem változott Hollywoodban.

Ez teljesen igaz? Ahogy Jackson jelenléte itt némileg tanúsítja, a „Tarzan legendája” tesz néhány kísérletet a mai faji érzékenységek/érzékenységek kezelésére. Majdnem minden alkalommal, amikor valami potenciálisan kockázatos dolog felüti a fejét a narratívában, a film gyakorlatilag szünetet tart, hogy mentegetőzzen, és azt mondja: „Tudom, mire gondolsz, de ez nem az, amire gondolsz, csak várj”, és aztán, mit tudod, Jackson karaktere egy ironikus apercu-val szólal meg, hogy emlékeztessen mindenkit, hogy itt mindannyian barátok vagyunk, és a német akcentusú, rózsafüzéres fickó az igazi probléma.

Mégis, amikor Hans Landa, vagyis Leon Rom megjelenik, hogy elrontsa Tarzan és Jane boldog hazatérését, romba dönti a törzsi falut és elrabolja Jane-t, a film egy tárgyi leckét ad arról, hogy mi az, ami elfogadható és mi nem, úgy tűnik, az erőszakos szórakoztatóiparban. Egy békés, nemes afrikai törzsfőnök elviselhet egy golyót a mellkasába, de ha már elrabolták, Jane-t csak a nemi erőszak fenyegetésével lehet megfenyegetni, ami a közönség és a nézők előtt lóg.

(Waltz alakítása a főgonosz szerepében borzasztóan ismerős, de azért elég vicces, hogy úgy öltözik fel, mintha a Fitzcarraldo remake-jének címszerepét szeretné.) Ahogy a szemiotika lejátszódik, az még akkor is kissé émelyítő lehet, ha nem figyelsz nagyon. Még azután is, hogy a film megállapítja, hogy Tarzan egyesít, nem pedig megoszt, a kompromisszum, amit a legfélelmetesebb afrikai nemezisével köt, csak azután valósul meg, hogy láthatjuk, ahogy az ultra-buff Alexander Skarsgård egy tucat színesbőrű férfit bántalmaz. (És ha most azt kérdezed, miért kell belevinnem a faji vagy egyéb politikát, az egyik válaszom az, hogy a film tette ezt először, azzal, hogy megalkotta a belga Kongó revizionista történetét.)

Furcsa módon azonban, ha félre tudod tenni ezeket a szempontokat – vagy, gondolom, ha eleve nem is érdekeltek az ilyen szempontok -, a Tarzan legendája egy nagyon jó akció-kalandfilm. A narratíva üdítően mentes a túlburjánzástól, a Tarzan eredettörténetét viszonylag fájdalommentes flashbackek sorába illeszti, amelyek valóban hitelesen illeszkednek a mai forgatókönyvbe.

A főszereplők – a túlságosan ismerős Waltz kivételével – tetszetős alakításokat nyújtanak, és az akciójelenetek is elég feszesek. Mulattatott, hogy valaki a „Blazing Saddles” viccét a Vatikánon átgázoló marhákról egyfajta inspirációként használta a csúcsjelenethez, de azt is el kell ismernem, hogy az ötlet működik. Ami azt illeti, a „Tarzan legendája” többszörösen felülmúlja a több mint harminc évvel ezelőtti nagyképű, ólmos „Greystoke”-ot. (Az 1998-as „Tarzan és az elveszett város” című filmet figyelmen kívül hagyom, mert azt senki sem látta, nemhogy beszéljen róla.)

Tarzan legendája filmről további érdekességeket itt találhatsz.

Tarzan legendája teljes film magyarul online megnézhető ezen az oldalon.