Tini Nindzsa Teknőcök: Elő az árnyékból kritika és elemzés (2016)
Tini Nindzsa Teknőcök: Elő az árnyékból filmértékelés és vélemény
Valószínűleg nem számít, hogy a játék-reklámfilm-mozifilm-alakú tárgy „Tini Nindzsa Teknőcök: Elő az árnyékból” jobb, mint elődje, a „Tini Nindzsa Teknőcök”. Az sem számít, hogy az „Tini Nindzsa Teknőcök: Elő az árnyékból”-nak semmi értelme nem volt azon túl, hogy meghosszabbítsa négy rajzfilmfigura kereskedelmi élettartamát, akik most úgy néznek ki, mint szerethetetlen, szteroidokkal feljavított behemótok.
Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy az „Tini Nindzsa Teknőcök: Elő az árnyékból” nem különösebben jó a végeredményben: elveti a merchandise által erőltetett nosztalgia magvait, ami elkerülhetetlenül azzal a téves benyomással fogja a nézőket a felnőttkorba vezetni, amit egy gyerekbarát akció-kaland blockbusternek kell nyújtania. Ez az a fajta film, amely azt a benyomást kelti az emberben, hogy több figyelmet fordítottak a szlogenekre és a rajongói szolgáltatásokra, mint a meggyőző cselekményre, az átgondolt karakterrajzokra vagy az ötletes akció-koreográfiára.
Azt is elárulom, hogy a cselekmény nem több, mint egy halom dráma nélküli fejlemény, amely a puszta véletlenekre, ocsmány tekervényekre és nevetséges, kifejtős párbeszédekre támaszkodik a továbblépéshez. Szóval: mindenki kedvenc számítógép-generált kétéltű bűnöző-vadászai megpróbálják és kudarcot vallanak, hogy visszaszerezzék főellenségüket, Shreddert (Brian Tee), miután az megszökik a rendőrség fogdájából. Shredder segítséget kapott Krang parancsnoktól (Brad Garrett), egy idegen agyú szörnyetegtől, aki egy robot pocakjában lakik, egy Technodrome nevű halálcsillag-szerű végítéletgépből működik, és mindenáron le akarja igázni az emberiséget.
A teknősöknek nagy veszéllyel kell szembenézniük Gyomortumor, Reszelő és bandája részéről, köztük (de nem kizárólag): egy nindzsanő, két mutáns állat-ember hibrid, Bebop (Gary Anthony Williams) és Rocksteady (Stephen Farrelly), valamint a gonosz szupernagyi Baxter Stockman (egy íjat viselő Tyler Perry). De a csoporton belüli nézeteltérésekkel is szembesülnek, amikor gyakorlatilag minden Nindzsa Teknőcök-film fő dilemmáját felelevenítik, és feloszlással fenyegetnek, miután az érzelemmentes vezető, Leonardo (Peter Polszek) a forrófejű Raffael (Alan Ritchson) ellen húzza a talpát, Raffael pedig csoportbontó rohamot kap.
Említettem már, hogy a cselekmény egy jó része a szexepilnek tűnő tévériporter, April O’Neil (Megan Fox) és az ő pocakos próbálkozása körül forog, hogy meggyőzze a gyámoltalan rendőrfőnököt, Vincentet (Laura Linney), hogy a teknősök jó fiúk? Vagy az, hogy Donatello (Jeremy Howard), a mindentudó teknős, nem hagyja abba a leglustább, leglogikátlanabb kifejtős párbeszédek adagolását, amióta, nos, a legutóbbi Michael Bay-produkcióban készült film? Mit szólsz ahhoz, hogy a nagy gonosz Shredder nem csinál semmit, és nem harcol senkivel, mivel a csatlósok, Bebop és Rocksteady a film nagy részét azzal töltik, hogy … szintén nem szállnak szembe a teknősökkel?
A „Tini Nindzsa Teknőcök: Elő az árnyékból” nélkülözi a ’90-es évek élőszereplős Nindzsa Teknőcök filmjeinek még a kis eszkalációs örömét is. A film több akciófigura-barát mellékszereplővel van tele – ó, igen, az „Arrow” sztárja, Stephen Amell játssza a hokimaszkot viselő hős Casey Jones-t -, mint még a legtúlzsúfoltabb szuperhősfilm is. A cselekményt lényegében több más, a Nindzsa Teknőcökkel kapcsolatos történetből emelték át.
A film halálra van vizualizálva a csúnya kinézetű CG főszereplőkkel, akik még mindig úgy néznek ki, mint a Kaliforniai Mazsolák olajbőrű, Mini-Cooper méretű unokatestvérei. A poénok valódi poénok helytartóinak érződnek, különösen Michelangelo középszerű, alul-knock-knock poénokba illő poénkodása. Az akciójelenetek, bár technikailag jobban sikerültek, mint a legutóbbi Nindzsa Teknőcök film díszletei, nélkülöznek minden szórakoztató kegyelemdallamot. És egyszerűen annyi párbeszéd van, hogy a karakterek lehetetlen következtetéseket vonnak le, amelyek nem követnek belső logikát.
De egyik panasz sem számít annyira, mint az a felismerés, hogy egy nap hamarosan egy gyerek újra megnézi a Tini Nindzsa Teknőcök: Elő az árnyékból, és venni akar valamit (játékokat, pólókat, videojátékokat, Blu-rayeket, bármit). Ez a gyerek egy ideig még élvezheti a filmet, hiszen a nosztalgia hatalma erős. De ez a film cserben fogja hagyni, mert nem arra készült, hogy tartós legyen.
A fiatal nézőknek való kegyetlen udvarlás a „csápos nyálkáról” szóló viccekkel, Lionel Richie dalocskákkal és egyéb kegyetlenül komolytalan, szemöldök nélküli gegekkel csak ennyi kegyet nyerhet. Van valami alattomos a „Tini Nindzsa Teknőcök: Elő az árnyékból” ostoba jópofaságában, és ez nem az a fajta dolog, amire a gyerekek teljesen vakok. Szóval hajrá, vigyétek a gyerekeiteket. Minden csalódás, ami jobb, koruknak megfelelőbb szórakozáshoz vezeti őket, érdemes és egészséges rítus. Az elkerülhetetlen kiábrándulás még a növekedést is felgyorsíthatja.
A filmről további érdekességeket itt találhatsz.
Tini Nindzsa Teknőcök: Elő az árnyékból teljes film magyarul online megnézhető ezen az oldalon.