Trollok kritika és elemzés (2016)

Trollok filmértékelés és vélemény

A „Trollok” egy cukros „Shrek”, egy agresszívan autodramatizált animációs mókázás könnyen elvonatkoztatható időkre. Képzeld el, hogy egy 3D-s ugrálóvárban ragadtál, miközben csillámok, szikrák, szivárványok, egyszarvúak, mályvacukrok és muffinok záporoznak rád, miközben a 60-as években divatos, vattacukros, mosolygós, meztelen babákról mintázott erdei lények megpróbálnak téged alázatba ringatni.

Igen, valószínűleg a legtöbb gyerek nem veszi észre, hogy ez a káprázatos édesség egy bizonyos mogorva zöld ogre köré épülő, mesebeli, szarkasztikus franchise-t idéz, amely a DreamWorks, a Trollok mögött is álló céget a ‘toonok szuperhatalmává tette. A csavar itt az, hogy nem egy, hanem két szerencsétlen hímnemű férfi van, akiket szerelmük megment, míg a hölgyek megmentik a helyzetet.

Az eredeti „Shrek”, annak ellenére, hogy kíméletlenül kigúnyolta egy bizonyos versenytárs örökségét, legalább dobogó szívvel és tágas lélekkel rendelkezett, amit a „Halleluja” című melankolikus ballada megváltásról szóló meséjében való, akkoriban újszerű felhasználása is bizonyít. A „Trollok” mindeközben egy származtatott, őrült pénzgépezet, amely csak arról szól, hogy a DreamWorks, amelynek az elmúlt években a folytatásokon kívül kevés sikere volt, biztosítsa a folyamatos bevételek friss csővezetékét. Elég végigülni a film végi stáblistát, hogy lássuk, hány testet áldoztak a licencszerződések biztosítására (csak a Target.com-on 165 kötődő termék szerepel).

Ennek ellenére a fiatalokat és nem kevés felnőttet valószínűleg nem fog érdekelni, hogy ez a vizuális szimuláció, amely egy egész tálnyi Skittles és Starburst csokit rágcsál el egy ültő helyében, alapvetően üres belülről, még a meglehetősen sablonos üzenete ellenére is, miszerint a boldogság ereje mindannyiunkban ott lakozik.

Mi csak egyszerű emberek vagyunk, és nehéz lesz ellenállni egy olyan eszkalista zenei fantázia előre gyártott álbűvölésének, amely a legtöbb leleményét az őrülten fertőző hangsávjába fekteti. A régi dalok nagyban támaszkodnak a 80-as évek óta tartott összes esküvői fogadás újraértelmezett alapdarabjaira: „September”, „I’m Coming Out”, „Total Eclipse of the Heart”, „Hello”, „True Colors” és még a Brady Bunch „It’s a Sunshine Day” című dalocskája is.

A legtöbb ilyen beat-hangsúlyos dallamot az teszi még fülbemászóbbá, hogy a film két dallamosan felruházott főszereplője féreglyuknyi tökéletességgel énekli őket: Anna Kendrick a „Pitch Perfect” csúcsformájában, és Justin Timberlake, akinek a saját szerzeménye, a „Can’t Stop the Feeling” lehet az új „Everything is Awesome”, amit lehetetlen nem dúdolni napokkal a moziból való távozás után.

De mi a helyzet a cselekménnyel? Nos, egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ici-pici szupercuki trollok népe, akiknek egész létezése az éneklésről, a táncról és a csoportos ölelésekről szólt, amelyeket óránként adtak elő. Sajnos örömteli létüket minden évben egyszer megzavarják savanyú nemezisük, a Bergensek, egy pocsék testtartású, görbe fogú és rossz hozzáállású óriásokból álló, szemölcsös törzs, akiknek városa úgy néz ki, mintha csak a szennyvízsikknek nevezhető díszben pompázna.

Ez a morgósok gyülekezete a Trollforduló nevű ünnepet ünnepli, amikor is egy napra megengedik maguknak, hogy édes ízű trollok fogyasztásával boldognak érezzék magukat. Igen, itt kannibalizmusról van szó, de ez csak fenyeget, nem látható. Egyik évben Peppy király (Jeffrey Tambor) úgy dönt, hogy visszavág a „Egy troll sem marad hátra” hadüzenettel, és megtalálja a módját, hogy sokszínű alattvalói biztonságba menekülhessenek.

Két évtizeden át nem kapnak enni – egészen addig, amíg a királyi lány, Poppy (Kendrick) nem rendez egy hangos, tűzijátékkal egybekötött rave partit. Branch (Timberlake), a trollság kiscsirkéje, aki olyan mogorva, hogy a sár színe van, arra figyelmeztet, hogy a zaj felkelti ellenségeik figyelmét. És nemsokára a bergeni gazember, a Séf (Christine Baranski, Carol Burnettet idézve), lecsap a pici mulatozókra, és felkap egy marékkal, hogy megetesse Gristle királlyal (Christopher Mintz-Plasse), aki még sosem érezte a boldogságot.

Poppy elindul, hogy megmentse barátait, útja során bizarr szörnyetegeket verve el, és hamarosan csatlakozik hozzá egy vonakodó Branch. A páros között ellentétekből fakadó feszültség alakul ki, és végül úgy döntenek, hogy felbérelnek egy Bridget nevű bergeni mosogatószobalányt, aki belezúgott a királyba, hogy elterelje a figyelmét, és így lehetővé tegyék a többi troll számára a menekülést. Persze a szépségátalakítás Hamupipőke módjára történik – a trollok haját is felhúzzák -, de egy bergenivel csak ennyit lehet kezdeni.

Bridget szerepében Zooey Deschanel nyújtja a legmegragadóbb énekesi teljesítményt, és sikerül hozzáadnia a szükséges pátoszt (azon kesereg, hogy szaftos szaga van) és komikus energiát az eljáráshoz, ahogy az önző Gristle-t vampként megrontja. Persze a szerelem végül mindent legyőz, de ez nem tudja elfedni azt a tényt, hogy ez a narratíva annyira gyenge, hogy nem csak másodlagos a zeneszámokhoz képest, hanem talán még harmadlagos is, tekintve a vállalkozás mögött álló merchandising-törekvéseket. Pénzzel, ahogy mondani szokták, talán nem lehet boldogságot venni. De mindössze 22,99 dollárért kaphatsz egy rózsaszín kapucnis pulóvert életed Poppyjának, trollszőrrel mellékelve. Csak óvakodj az éhes Bergentől.

A filmről további érdekességeket itt találhatsz.

Trollok teljes film magyarul online megnézhető ezen az oldalon.