Tűnj el! kritika és elemzés (2017)

wpadminmájus 12, 2022

Tűnj el! filmértékelés és vélemény

A 2017-es Sundance Filmfesztiválon titkos vetítésen bemutatott, ambiciózus és kihívásokkal teli “Tűnj el!” című filmmel Jordan Peele elárulja, hogy egy nap talán a rendezést tekinthetjük a lenyűgöző színész és író legnagyobb tehetségének. A “Key & Peele” és a nagyjátékfilmes vígjátékokban eltöltött napjaiból tudtuk, hogy többszörös fenyegetés, de rendezői debütálása egy összetett, kiteljesedett műfaji hibrid, amely megváltoztathatja a névjegyét.

A “Tűnj el!” olyan frissnek és élesnek tűnik, amilyennek a stúdió horrorfilmjei szinte soha. Egyszerre nyugtalanító és hisztérikus, gyakran ugyanabban a pillanatban, és teljesen félelem nélkül hívja fel az embereket a rasszista baromságaikra. Amikor Park Cityben bemutatta a filmet, elárulta, hogy úgy kezdődött, hogy olyan filmet akart írni, amit még nem látott. Több olyan rendezőre van szükségünk, aki hajlandó kockázatot vállalni az olyan filmekkel, mint a “Tűnj el!”.

Tűnj el!

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Peele egyértelműen néhány korábban látott filmre, többek között a “Stepfordi feleségek” és a “Rosemary babája” című filmekre hajaz, bár egy töltött, rasszista csavarral. Filmje alapvetően arról a nyugtalanító érzésről szól, amikor tudod, hogy nem tartozol valahová; amikor tudod, hogy nemkívánatos vagy talán túlságosan is kívánatos vagy. Peele faji, szatirikus éllel ruházza fel a műfaj ősi alapját, miszerint tudod, hogy valami nincs rendben a körülötted lévő zárt ajtók mögött. Mi lenne, ha hazamenni a barátnőd fehér szüleihez nem csak kellemetlen, hanem egyenesen életveszélyes lenne?

A “Tűnj el!” fantasztikus hangvételű filmmel nyit. Egy fiatalember (a nagyszerű Keith Stanfield, aki két másik filmben is szerepelt az idei Sundance-en, és fantasztikus az FX “Atlanta” című sorozatában) egy külvárosi utcán sétál, és arról viccelődik valakivel telefonon, hogy mindig eltéved, mert minden utca ugyanúgy hangzik. Egy autó elhalad mellette, megfordul, és lassan követni kezdi. Az utca egyébként üres, így a fickó tudja, hogy valami nincs rendben. Hirtelen – Peele rendezése szempontjából tökéletesen megrendezett módon – felerősödik a helyzet intenzitása, és egy olyan világba csöppenünk, ahol a biztonságosnak tűnő külváros minden, csak nem az.

Vágás főhőseinkre, Chrisre (Daniel Kaluuya) és barátnőjére, Rose-ra (Allison Williams a Girlsből), akik hazafelé készülnek, hogy találkozzanak a szüleivel. Rose még nem mondta el nekik, hogy fekete, amit a lány nem nagy ügyként hárít el, de a férfi óvatos. A TSA ügynök haverja (egy hisztérikus LilRel Howery) óva int attól, hogy ő is menjen, de Chris beleszeret Rose-ba. Előbb-utóbb találkoznia kell velük. Rose pedig megesküszik, hogy az apja harmadszor is Obamára szavazott volna, ha tehette volna.

Attól a perctől kezdve, hogy Chris és Rose megérkeznek a lány szülei házához, valami nyugtalanító. Persze, Dean (Bradley Whitford) és Missy (Catherine Keener) elég barátságosnak tűnnek, de már-már túlságosan is, mintha csak le akarnák nyűgözni Christ. Ennél is idegesítőbb a Walter (Marcus Henderson) nevű gondnok és a Georgina (Betty Gabriel) nevű házvezetőnő viselkedése, akik szinte olyanok, mint a “Testrablók inváziója” podemberei.

Valami egyszerűen nincs rendben. De mint oly gyakran társadalmi vagy faji helyzetekben, Chris folyamatosan próbálja mentegetni a viselkedésüket – talán Walter féltékeny, és talán Georginának gondja van azzal, hogy Chris egy fehér nővel van. Ezen Rose furcsa testvérének (Caleb Landry Jones) leselkedő jelenléte sem segít, aki gyakran úgy néz ki, mintha az “Óramű- narancs” remake-jének meghallgatására készülne. Chris egy este elmegy cigizni, és, nos, a dolgok még furcsábbá válnak, amit nem fogok elrontani – valójában az előzetes túl sokat elárul. Kerüld el, ha tudod.

A “Tűnj el!” az első felében egy lassú film, ahogy Peele halmozza a nyomokat, hogy valami nincs rendben. Vagy lehet, hogy Chris csak túlreagálja a mindennapi faji feszültséget? Peele legnagyobb tehetsége itt abban rejlik, ahogyan ezen a vékony vonalon mozog, olyan cseréket állítva színpadra, amelyek állandóan megtörténnek, de még nagyobb fenyegetettséggel ruházza fel őket. Miközben a fehér partizók megjegyzést tesznek Chris genetikailag megáldott testi adottságaira, az embernek az jár a fejében, hogy pontosan mi a nagyobb célja ennek a látogatásnak ezzel a fiatalemberrel, aki kisebbségben van a fehér emberek tengerében, akik látszólag birtokolni akarják őt, ami önmagában is borotvaéles kommentár arról, hogy gyakran igyekszünk a sajátunktól eltérő kulturális szempontokat birtokolni.

Aztán Peele eldobja a kalapácsot. A “Tűnj el!” utolsó felvonása egy kiszámíthatatlan izgalmas utazás. Peele íróként nem hozza össze az összes elemet a csúcsponton úgy, ahogyan azt szerettem volna, de rendezőként erős vizuális művésznek bizonyul, aki egyedi módokat talál egy egyre inkább elszabaduló történet elmesélésére.

Az utolsó felvonás őrülete lehetővé teszi, hogy a szatirikus, faji kérdéseket felvető témák egy része elmaradjon, ami kissé csalódást okoz. Annyi érdekes ötlettel játszik a faji kérdésekkel kapcsolatban, hogy bárcsak a film egy kicsit kielégítőbb lenne a végkifejletben, még ha ezt a csalódást bőségesen ellensúlyozza is az utolsó jelenetek tiszta intenzitása, amelyek során Peele olyan képességeket mutat be a horror-akcióban, amelyekről nem is tudtam, hogy megvannak benne.

Peele jól dolgozik a színészekkel is, nagyszerű főszereplői alakítást rajzol Kaluuya-ból, hagyja, hogy Williams lényegében a “Csajok” személyiségét idézze, és pontosan tudja, mit kell tennie Whitforddal és Keenerrel, akiknek mindig is megvolt az a veszélyes éle a kedvességükben. Kiválóan tudnak valami baljóslatú dolgot beledolgozni a kegyes házigazdai rutinjukba.

A legfontosabb, hogy Peele tudja, hogyan tartsa a koncepcióját a középpontban. A “Tűnj el!” nem olyan film, amely szüneteket tart a vígjátéki rutinok miatt (még ha Howery megenged is egy kis megkönnyebbülést, az gyakran annak kontextusában történik, hogy meggyőződése szerint minden fehér ember fekete szexrabszolgákat akar), a nyitójelenettől a zárójelenetig feszült és bizonytalan helyzetben tart minket. Megérti, hogy minden alkalommal, amikor egy fekete férfi hazamegy meglátogatni fehér barátnője szüleit, bizonytalanság és nyugtalanság uralkodik el rajta.

Ő csupán ezt forgatja fel, egy könnyen azonosítható faji feszültséget használ fel egy horrorfilm elkészítéséhez. Számos legnagyobb zsánerfilmesünk pontosan ugyanezt tette – az emberi létbe már beágyazott félelmeket erősítette fel a filmes horror céljaira. Csak nem gyakran látunk valami ennyire ambiciózusat egy februári horrorfilmtől vagy egy elsőfilmes rendezőtől. Még ha a második rész nem is váltja be teljesen az első ígéretét, Peele nem csak azért érdemel elismerést, mert valami ennyire merész dologgal próbálkozik; a producerek kopogtathatnának az ajtaján, hogy megnézzék, mi mást nem látott még.

Tűnj el! filmről további érdekességeket itt találhatsz.

Tűnj el! teljes film magyarul online megnézhető ezen az oldalon.

KATEGÓRIÁK

Szólj hozzá

Név *
Adjon hozzá megjelenített nevet
E-mail *
Email címed nem kerül publikálásra